Ézsaiás próféta könyve
capítulo 41
verso 1
Hallgassatok rám, ti szigetek,
nyerjenek új erőt a népek!
Közeledjenek, azután szóljanak,
hadd szálljunk perbe egymással!
verso 2
Ki serkentette föl napkeletről azt,
akit igazságban hív az ő lábához? />
A népeket kezébe adja,
és királyok fölött uralkodóvá teszi,
hogy kardjával mint a port szórja szét őket,
és mint repülő polyvát az íja által!
verso 3
Kergeti őket,
és békén vonul olyan úton,
amelyen még nem járt a lába.
verso 4
Ki tette, ki vitte végbe ezt?
Ki az, aki kezdettől fogva
létrehívja a nemzedékeket?
Én, az Úr vagyok az első,
és az utolsókkal is én vagyok.
verso 5
Látják a szigetek, és megrémülnek,
a föld végei reszketnek.
Közelednek egymáshoz, és egybegyűlnek;
verso 6
mindenki segíti a társát,
és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
verso 7
Bátorítja a mester az ötvöst,
és aki az üllőt veri simítókalapáccsal,
így szól a forrasztásról: „Jó az így”,
és megerősíti szögekkel, hogy ne mozogjon.
verso 8
De te, szolgám, Izráel,
Jákób, akit kiválasztottam,
barátomnak, Ábrahámnak magva,
verso 9
te, akit a föld széléről hoztalak el,
annak legvégső határáról hívtalak el,
és azt mondtam neked:
Szolgám vagy, kiválasztottalak,
és nem vetlek meg.
verso 10
Ne félj, mert veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek, sőt megsegítelek,
és igazságom jobbjával támogatlak.
verso 11
Íme, megszégyenülnek,
és gyalázat éri azokat,
akik fölgerjednek ellened,
semmivé lesznek, és elvesznek,
akik veled perlekednek.
verso 12
Keresed, de nem találod
az ellened támadókat,
megsemmisülnek teljesen,
akik téged háborgatnak.
verso 13
Mert én vagyok Urad, Istened,
aki fogom jobb kezedet,
és azt mondom neked:
Ne félj, én megsegítelek!
verso 14
Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel!
Megsegítelek, mondja az Úr,
a te megváltód, Izráelnek Szentje!
verso 15
Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
és halmokat zúzol pozdorjává.
verso 16
Szétszórod, hogy elvigye a szél,
és a forgószél szétszélessze őket.
Te pedig ujjongani fogsz az Úrban,
és dicsekszel Izráel Szentjében.
verso 17
A nyomorultak és szegények
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük eleped a szomjúságtól.
Én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
verso 18
A kopár hegyeken folyókat fakasztok
és a völgyek között forrásokat.
A pusztát bővizű tóvá teszem
és a kiaszott földet vizek forrásaivá.
verso 19
A pusztában cédrust és akáciát
nevelek,
mirtuszt és olajfát.
A kietlenbe ciprust és kőrisfát ültetek,
sudárcédrussal együtt.
verso 20
Hadd lássák, hadd tudják meg,
hadd vegyék észre és értsék meg mindnyájan,
hogy az Úr keze művelte ezt,
Izráel Szentje teremtette ezt!
verso 21
Hozzátok ide ügyeteket! – így szól az Úr.
Adjátok elő érveiteket! – így szól Jákób királya.
verso 22
Adják elő, és jelentsék ki nekünk,
hogy mi fog történni! />
Mondjátok meg, mi történt régen,
hadd fontoljuk meg!
Adjátok tudtunkra az elkövetkezőket,
azt, ami eljövendő!
verso 23
Jelentsétek meg, mi lesz ezután,
hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok-e!
Tegyetek akár jót vagy gonoszat,
hogy megdöbbenjünk és féljünk.
verso 24
Íme, ti semmik vagytok,
és dolgaitok is semmire valók. />
Utálatos az, aki titeket választ.
verso 25
Fölserkentem északról azt, aki eljött,
és napkelet felől azt, aki hirdeti nevemet.
Eltapossa a fejedelmeket, mint az agyagot,
ahogyan a fazekas a sarat tapodja.
verso 26
Ki jelentette ki ezt kezdettől fogva,
hogy tudhatnánk jó előre,
hogy azt mondhatnánk:
Igaz! Senki sem jelentette ki,
nem is tudatta senki,
senki sem hallotta szavatokat.
verso 27
Én hirdettem először Sionnak:
Íme, itt vannak! />
Én adtam örömhírmondót Jeruzsálemnek.
verso 28
Körülnézek, de nincs senki,
nincs ezek között egy sem,
aki tanácsot adott volna,
akit ha megkérdezek, megfelelt volna.
verso 29
Íme, semmik ők mindnyájan,
semmit érő a cselekedetük,
bálványuk pedig csak szél és hiábavalóság.*
Libros
