Ézsaiás próféta könyve

chapter 41


Chapters:


verse #1

Hallgassatok rám, ti szigetek,

nyerjenek új erőt a népek!

Közeledjenek, azután szóljanak,

hadd szálljunk perbe egymással!


verse #2

Ki serkentette föl napkeletről azt,

akit igazságban hív az ő lábához? />
A népeket kezébe adja,

és királyok fölött uralkodóvá teszi,

hogy kardjával mint a port szórja szét őket,

és mint repülő polyvát az íja által!


verse #3

Kergeti őket,

és békén vonul olyan úton,

amelyen még nem járt a lába.


verse #4

Ki tette, ki vitte végbe ezt?

Ki az, aki kezdettől fogva

létrehívja a nemzedékeket?

Én, az Úr vagyok az első,

és az utolsókkal is én vagyok.


verse #5

Látják a szigetek, és megrémülnek,

a föld végei reszketnek.

Közelednek egymáshoz, és egybegyűlnek;


verse #6

mindenki segíti a társát,

és ezt mondják egymásnak: Légy erős!


verse #7

Bátorítja a mester az ötvöst,

és aki az üllőt veri simítókalapáccsal,

így szól a forrasztásról: „Jó az így”,

és megerősíti szögekkel, hogy ne mozogjon.


verse #8

De te, szolgám, Izráel,

Jákób, akit kiválasztottam,

barátomnak, Ábrahámnak magva,


verse #9

te, akit a föld széléről hoztalak el,

annak legvégső határáról hívtalak el,

és azt mondtam neked:

Szolgám vagy, kiválasztottalak,

és nem vetlek meg.


verse #10

Ne félj, mert veled vagyok,

ne csüggedj, mert én vagyok Istened!

Megerősítelek, sőt megsegítelek,

és igazságom jobbjával támogatlak.


verse #11

Íme, megszégyenülnek,

és gyalázat éri azokat,

akik fölgerjednek ellened,

semmivé lesznek, és elvesznek,

akik veled perlekednek.


verse #12

Keresed, de nem találod

az ellened támadókat,

megsemmisülnek teljesen,

akik téged háborgatnak.


verse #13

Mert én vagyok Urad, Istened,

aki fogom jobb kezedet,

és azt mondom neked:

Ne félj, én megsegítelek!


verse #14

Ne félj, férgecske Jákób,

maroknyi Izráel!

Megsegítelek, mondja az Úr,

a te megváltód, Izráelnek Szentje!


verse #15

Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek.

Hegyeket csépelsz és törsz össze,

és halmokat zúzol pozdorjává.


verse #16

Szétszórod, hogy elvigye a szél,

és a forgószél szétszélessze őket.

Te pedig ujjongani fogsz az Úrban,

és dicsekszel Izráel Szentjében.


verse #17

A nyomorultak és szegények

vizet keresnek, de nincs,

nyelvük eleped a szomjúságtól.

Én, az Úr, meghallgatom őket,

én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.


verse #18

A kopár hegyeken folyókat fakasztok

és a völgyek között forrásokat.

A pusztát bővizű tóvá teszem

és a kiaszott földet vizek forrásaivá.


verse #19

A pusztában cédrust és akáciát
nevelek,


mirtuszt és olajfát.

A kietlenbe ciprust és kőrisfát ültetek,

sudárcédrussal együtt.


verse #20

Hadd lássák, hadd tudják meg,

hadd vegyék észre és értsék meg mindnyájan,

hogy az Úr keze művelte ezt,

Izráel Szentje teremtette ezt!


verse #21

Hozzátok ide ügyeteket! – így szól az Úr.

Adjátok elő érveiteket! – így szól Jákób királya.


verse #22

Adják elő, és jelentsék ki nekünk,

hogy mi fog történni! />
Mondjátok meg, mi történt régen,

hadd fontoljuk meg!

Adjátok tudtunkra az elkövetkezőket,

azt, ami eljövendő!


verse #23

Jelentsétek meg, mi lesz ezután,

hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok-e!

Tegyetek akár jót vagy gonoszat,

hogy megdöbbenjünk és féljünk.


verse #24

Íme, ti semmik vagytok,

és dolgaitok is semmire valók. />
Utálatos az, aki titeket választ.


verse #25

Fölserkentem északról azt, aki eljött,

és napkelet felől azt, aki hirdeti nevemet.

Eltapossa a fejedelmeket, mint az agyagot,

ahogyan a fazekas a sarat tapodja.


verse #26

Ki jelentette ki ezt kezdettől fogva,

hogy tudhatnánk jó előre,

hogy azt mondhatnánk:

Igaz! Senki sem jelentette ki,

nem is tudatta senki,

senki sem hallotta szavatokat.


verse #27

Én hirdettem először Sionnak:

Íme, itt vannak! />
Én adtam örömhírmondót Jeruzsálemnek.


verse #28

Körülnézek, de nincs senki,

nincs ezek között egy sem,

aki tanácsot adott volna,

akit ha megkérdezek, megfelelt volna.


verse #29

Íme, semmik ők mindnyájan,

semmit érő a cselekedetük,

bálványuk pedig csak szél és hiábavalóság.*

Chapters:


Books