Ézsaiás próféta könyve

chapter 42


Chapters:


verse #1

Íme, a szolgám, akit támogatok,

választottam, akiben kedvemet lelem.

Lelkemet adtam belé,

törvényt hirdet a népeknek.


verse #2

Nem kiált, nem lármázik,

nem hallatja hangját az utcán.


verse #3

A megrepedt nádat nem töri el,

a pislogó gyertyabelet nem oltja ki,

a törvényt igazán hirdeti.


verse #4

Nem pislog és nem reped meg,

míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön.

Tanítására várnak a szigetek.


verse #5

Így szól Isten, az Úr,

aki az egeket teremtette és kifeszítette,

aki kiterjesztette a földet és ami belőle sarjad,

aki leheletet ad a rajta lakó népnek

és lelket a rajta járóknak:


verse #6

Én, az Úr hívtalak el igazságban. />
Fogom a kezedet, megőrizlek,

és általad leszek szövetségben a néppel,

és világosság leszel a nemzetek számára.


verse #7

Hogy megnyisd a vakok szemét,

hogy kihozd a tömlöcből a foglyokat

és a fogházból a sötétben ülőket.


verse #8

Én vagyok az Úr, ez a nevem,

és dicsőségemet nem adom másnak,

sem dicséretemet a bálványoknak.


verse #9

A régiek, íme, beteljesedtek,

és most újakat hirdetek;

mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek.


verse #10

Énekeljetek az Úrnak új éneket,

dicséretet a föld széleiről,

ti, a tenger hajósai és ami a tengert betölti,

a szigetek és lakóik!


verse #11

Emelje föl szavát a puszta

és annak városai,

a falvak, amelyekben Kédár lakik!

Ujjongjanak a kősziklák lakói,

kiáltsanak a hegyek tetejéről!


verse #12

Adjanak dicsőséget az Úrnak,

és hirdessék dicséretét a szigeteken!


verse #13

Előjön az Úr, mint egy hős,

felindul, mint egy harcos,

kiált, sőt rivall, és erőt vesz ellenségein.


verse #14

Régtől fogva hallgattam,

némán megtartóztattam magam,

de most zihálva nyögök és lihegek,

mint egy szülő asszony.


verse #15

Hegyeket és halmokat pusztítok el,

minden növényzetüket kiszárítom.

A folyókban szigetek keletkeznek,

és tavakat szárítok ki.


verse #16

Olyan úton vezetem majd a vakokat,

amelyet nem ismernek,

olyan ösvényeken is irányítom őket,

amelyek nem ismerősek.

A sötétséget világossággá változtatom előttük

és az egyenetlen földet egyenessé.

Ezeket cselekszem velük,

és nem hagyom el őket.


verse #17

Meghátrálnak, és mélyen megszégyenülnek,

akik bálványokban bíznak,

akik azt mondják az öntött képeknek:

Ti vagytok az isteneink!


verse #18

Ti süketek, halljatok,

és ti vakok, tekintsetek föl és lássatok!


verse #19

Ki vak, ha nem az én szolgám?

És ki olyan süket, mint megbízottam,

akit elbocsátok?

Ki olyan vak, mint a bizalmasom,

és olyan vak, mint az Úr szolgája?


verse #20

Sokat láttál, de nem gondoltad át.

Nyitva volt a füled, de nem hallottál.


verse #21

Igazságáért tetszett az Úrnak,

hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.*


verse #22

De ezt a népet kirabolták és eltaposták;

bilincsbe verve, tömlöcben vannak mindnyájan,

fogházba zárták őket, prédává lettek,

és nem volt szabadító.

Prédává lettek, és nem volt senki,

aki azt mondta volna: Add vissza!


verse #23

Ki veszi ezt figyelembe közületek,

ki ügyel és ki hallgat oda ezután?


verse #24

Ki adta oda Jákóbot és Izráelt

prédául a fosztogatóknak?

Hát nem az Úr, aki ellen vétkeztünk?

Nem akartak útjain járni,

és nem hallgattak tanítására.


verse #25

Ezért árasztotta rájuk heves haragját

és a háború tombolását.

Körülöttük lángolt, de nem értettek belőle,

megégtek tőle, de nem tértek észre!

Chapters:


Books