Ézsaiás próféta könyve

chapter 43

Chapters:

De most így szól az Úr,

a te Teremtőd, Jákób,

és a te Alkotód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

verse #2

Mikor vízen mész át, veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem borítanak el.

Ha tűzben jársz, nem égsz meg,

a láng nem perzsel meg téged.

verse #3

Mert én vagyok az Úr, a te Istened,

Izráel Szentje, a te szabadítód.

Váltságul adom érted Egyiptomot,

Kúst és Sebát adom helyetted.

verse #4

Mivel drága vagy a szememben,

becses vagy, és szeretlek,

azért embereket adok helyetted

és népeket az életedért.

verse #5

Ne félj, mert veled vagyok!

Napkeletről visszahozom utódaidat,

és napnyugatról összegyűjtelek.

verse #6

Azt mondom északnak: „Add ide”,

és délnek: „Ne tartsd vissza!”

Hozd vissza fiaimat a messzeségből

és leányaimat a föld végéről,

verse #7

mindenkit, akit csak nevemről neveznek,

akit dicsőségemre teremtettem,

akit alkottam és készítettem!

verse #8

Hozd ki a vak népet,

amelynek van ugyan szeme,

és amely süket, pedig van neki füle!

verse #9

Gyűljön egybe minden nép,

gyülekezzenek össze a nemzetek!

Ki hirdethet közülük ilyet,

ki tudathatja velünk a régi dolgokat?

Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e,

hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!

verse #10

Ti vagytok a tanúim, mondja az Úr,

és szolgáim, akiket kiválasztottam,

hogy megismerjetek, és higgyetek nekem,

és megértsétek, hogy csak én vagyok.

Előttem nem jött létre isten,

és utánam sem lesz soha.

verse #11

Én, én vagyok az Úr,

rajtam kívül nincsen szabadító!

verse #12

Én megmondtam,

és elhoztam a szabadulást;

én hirdettem ki,

nem valamely idegen isten köztetek,

és ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,

hogy én Isten vagyok.

verse #13

Kezdettől fogva csak én vagyok,

és nincs, aki kezemből kimentsen;

ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?

verse #14

Így szól az Úr,

a megváltótok, Izráel Szentje:

Tiértetek küldöttem el Bábelbe,

és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket

a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.

verse #15

Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,

Izráel teremtője, királyotok.

verse #16

Így szól az Úr,

aki utat készít a tengeren

és ösvényt a hatalmas vizeken,

verse #17

aki kihozott szekeret és lovat,

sereget és vitézt;

együtt hevernek ott, nem kelnek föl,

kialudtak, elhamvadtak,

mint a gyertyabél.

verse #18

Ne emlékezzetek a régiekről,

ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!

verse #19

Íme, én újat cselekszem.

Most készül, hát nem tudjátok még?

Igen, utat készítek a pusztában,

és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.

verse #20

A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem,

a sakálok és struccok,

mert vizet fakasztok a pusztában,

folyóvizeket a kietlenben,

hogy inni adjak választott népemnek.

verse #21

A népnek, amelyet magamnak alkottam,

hogy hirdesse dicséretemet.

verse #22

És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób,

hanem megfáradtál irányombam, Izráel!

verse #23

Nem adtad nekem

égőáldozatul bárányaidat,

és véresáldozataiddal

nem dicsőítettél engem.

Nem nekem szolgáltál ételáldozattal,

és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.

verse #24

Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat,

és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével;

csak bűneiddel terheltél,

vétkeiddel fárasztottál engem.

verse #25

Én, én vagyok,

aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért,

és bűneidről nem emlékezem meg!

verse #26

Juttasd eszembe,

vitassuk meg egymással,

mondd el ügyedet,

hogy igazold magad!

verse #27

Már első atyád is vétkezett,

és tanítóid elpártoltak tőlem.

verse #28

Ezért én is tisztátalanná tettem

a szentély fejedelmeit,

veszedelemre adtam Jákóbot

és gyalázatra Izráelt.