Ézsaiás próféta könyve

chapter 33


Chapters:


verse #1

Jaj neked, pusztító,

akit még nem pusztítottak el,

te csalárd, akit még nem csaltak meg!

Ha bevégzed a pusztítást,

el fogsz pusztulni,

ha készen leszel csalárdságoddal,

téged fognak megcsalni.


verse #2

Uram, könyörülj rajtunk!

Benned remélünk,

légy erősségünk reggelenként,

és szabadítónk a szorongatás idején!


verse #3

Dörgő szózatodtól elfutnak a népek,

ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.*


verse #4

Összegyűjtik zsákmányotokat,

ahogy a sáska gyűjtöget,

úgy ugranak rá,

ahogyan a szöcske ugrik.*


verse #5

Magasztos az Úr, mert magasságban lakik,

betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.


verse #6

Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben,

bölcsességben és tudományban,

az Úr félelme lesz a kincse.*


verse #7

Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak,

a béke követei keservesen sírnak.


verse #8

Puszták az országutak,

az utakon már nem jár senki.

Megszegte a szövetséget,

lenézte a városokat,

nem gondolt az emberrel!


verse #9

Sír és elhervad a föld,

megszégyenült, fonnyadozik a Libánon.

Olyan lett Sárón, mint a puszta,

lombja vesztett a Básán és a Karmel.


verse #10

Most fölkelek – így szól az Úr –,

most föltámadok, fölemelkedem!


verse #11

Szalmát fogantok,

polyvát szültök, dühötök tűz,

amely megemészt benneteket.


verse #12

A népek égetett mésszé lesznek,

levágott tövisekké,

amelyek tűzben hamvadnak el.


verse #13

Halljátok meg, ti távol lakók,

mit cselekedtem,

ismerjétek meg, ti közel valók,

az én hatalmamat!


verse #14

Megrettentek a bűnösök Sionban,

félelem fogja el az istenteleneket:

ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel,

ki lakhat közülünk örökös hőséggel?


verse #15

Aki igazságban jár,

és egyenesen beszél,

aki megveti a zsarolt nyereséget,

aki kezével elhárítja

és nem fogadja el a megvesztegetést,

aki bedugja a fülét,

hogy ne halljon a vérontásról,

és szemét befogja,

hogy ne lásson gonoszságot:


verse #16

az ilyen magasságban lakik,

kőszál a bástyája,

kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.


verse #17

A királyt ékességében látja a szemed,

és látod a tágas országot.


verse #18

Szíved a rettentő múltra gondol:

hol van az összeíró, hol az adószedő,

hol a tornyok összeírója?


verse #19

Nem látod többé az arcátlan népet,

a homályos, érthetetlen ajkú népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem lehet megérteni.


verse #20

Lásd Siont, ünnepeink városát,

szemed nézze Jeruzsálemet,

a nyugalom hajlékát, a sátrat,

amelyet nem bontanak le,

melynek cövekeit soha nem húzzák ki,

s kötelei sosem szakadnak el.


verse #21

Mert dicsőséges lesz ott nekünk az Úr,

folyók és széles vizek helye lesz az,

amelyeken nem jár evezős hajó,

és nehéz gálya sem vonul át rajta.


verse #22

Mert az Úr a mi bíránk,

az Úr a törvényadónk,

az Úr a királyunk,

ő ment meg bennünket!


verse #23

Meglazulnak köteleid,

nem tartják erősen az árbócrudat,

nem feszítik a vitorlát.

Akkor sok rablott prédát osztanak,

még a sánták is zsákmányt szereznek.


verse #24

Nem mondja egy lakos sem:

„Beteg vagyok”,

a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.

Chapters:


Books