Ézsaiás próféta könyve

Capitole:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

versetul 1

Jaj neked, pusztító,

akit még nem pusztítottak el,

te csalárd, akit még nem csaltak meg!

Ha bevégzed a pusztítást,

el fogsz pusztulni,

ha készen leszel csalárdságoddal,

téged fognak megcsalni.

versetul 2

Uram, könyörülj rajtunk!

Benned remélünk,

légy erősségünk reggelenként,

és szabadítónk a szorongatás idején!

versetul 3

Dörgő szózatodtól elfutnak a népek,

ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.*

versetul 4

Összegyűjtik zsákmányotokat,

ahogy a sáska gyűjtöget,

úgy ugranak rá,

ahogyan a szöcske ugrik.*

versetul 5

Magasztos az Úr, mert magasságban lakik,

betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

versetul 6

Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben,

bölcsességben és tudományban,

az Úr félelme lesz a kincse.*

versetul 7

Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak,

a béke követei keservesen sírnak.

versetul 8

Puszták az országutak,

az utakon már nem jár senki.

Megszegte a szövetséget,

lenézte a városokat,

nem gondolt az emberrel!

versetul 9

Sír és elhervad a föld,

megszégyenült, fonnyadozik a Libánon.

Olyan lett Sárón, mint a puszta,

lombja vesztett a Básán és a Karmel.

versetul 10

Most fölkelek – így szól az Úr –,

most föltámadok, fölemelkedem!

versetul 11

Szalmát fogantok,

polyvát szültök, dühötök tűz,

amely megemészt benneteket.

versetul 12

A népek égetett mésszé lesznek,

levágott tövisekké,

amelyek tűzben hamvadnak el.

versetul 13

Halljátok meg, ti távol lakók,

mit cselekedtem,

ismerjétek meg, ti közel valók,

az én hatalmamat!

versetul 14

Megrettentek a bűnösök Sionban,

félelem fogja el az istenteleneket:

ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel,

ki lakhat közülünk örökös hőséggel?

versetul 15

Aki igazságban jár,

és egyenesen beszél,

aki megveti a zsarolt nyereséget,

aki kezével elhárítja

és nem fogadja el a megvesztegetést,

aki bedugja a fülét,

hogy ne halljon a vérontásról,

és szemét befogja,

hogy ne lásson gonoszságot:

versetul 16

az ilyen magasságban lakik,

kőszál a bástyája,

kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.

versetul 17

A királyt ékességében látja a szemed,

és látod a tágas országot.

versetul 18

Szíved a rettentő múltra gondol:

hol van az összeíró, hol az adószedő,

hol a tornyok összeírója?

versetul 19

Nem látod többé az arcátlan népet,

a homályos, érthetetlen ajkú népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem lehet megérteni.

versetul 20

Lásd Siont, ünnepeink városát,

szemed nézze Jeruzsálemet,

a nyugalom hajlékát, a sátrat,

amelyet nem bontanak le,

melynek cövekeit soha nem húzzák ki,

s kötelei sosem szakadnak el.

versetul 21

Mert dicsőséges lesz ott nekünk az Úr,

folyók és széles vizek helye lesz az,

amelyeken nem jár evezős hajó,

és nehéz gálya sem vonul át rajta.

versetul 22

Mert az Úr a mi bíránk,

az Úr a törvényadónk,

az Úr a királyunk,

ő ment meg bennünket!

versetul 23

Meglazulnak köteleid,

nem tartják erősen az árbócrudat,

nem feszítik a vitorlát.

Akkor sok rablott prédát osztanak,

még a sánták is zsákmányt szereznek.

versetul 24

Nem mondja egy lakos sem:

„Beteg vagyok”,

a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66