Ézsaiás próféta könyve

Capitole:

… 49 50 51 52 53 …   ⇤ ← 51 → ⇥

versetul 1

Hallgassatok rám,

akik az igazságot követitek,

akik az Urat keresitek!

Tekintsetek a kősziklára,

amelyből kivágattatok,

és a kút nyílására,

amelyből kiástak titeket!

versetul 2

Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra

és Sárára, aki szült titeket!

Egymaga volt, amikor elhívtam,

de megáldottam és megszaporítottam.

versetul 3

Mert megvigasztalja Siont az Úr,

megvigasztalja romjait egytől egyig,

és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden,

kietlen földjét pedig mint az Úr kertje.

Öröm és vigasság lesz benne,

hálaadás és dicséret hangja!

versetul 4

Figyelj rám, népem,

és hallgass rám, nemzetem!

Mert tanítás származik tőlem,

és törvényemet a népek világosságává teszem.

versetul 5

Közel van igazságom,

eljön szabadításom,

és karommal ítélem a népeket.

Engem várnak a szigetek,

és a karomba vetik reménységüket.

versetul 6

Emeljétek szemeteket az égre,

és nézzetek le a földre;

mert az ég szétfoszlik, mint a füst,

és a föld elmállik, mint a ruha,

és lakosai hasonlóképpen vesznek el.

De az én szabadításom örökre megmarad,

és igazságom nem rendül meg.

versetul 7

Hallgassatok rám

ti, akik ismeritek az igazságot,

te nép, amelynek szívében van a törvényem!

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

szidalmaik miatt ne essetek kétségbe!

versetul 8

Mert moly rágja meg őket, mint a ruhát,

és féreg eszi meg őket, mint a gyapjút,

de igazságom örökre megmarad,

és szabadításom nemzedékről nemzedékre!

versetul 9

Kelj föl, kelj föl, öltözd fel erődet,

ó, Úrnak karja!

Kelj föl, mint a régi időben,

a hajdanvolt nemzedékek napjaiban!

Hát nem te voltál, aki szétvágta Ráhábot,

és átdöfte a sárkányt?

versetul 10

Nem te voltál, aki kiszárította a tengert,

a nagy mélység vizeit?

Aki a tenger fenekén utat készítettél,

hogy átmehessenek a megváltottak?

versetul 11

Így térnek majd vissza az Úr megváltottai,

és ujjongás közepette jönnek Sionba.

Öröm lesz fejükön örökké.

Vigasságot és örömöt találnak,

a fájdalom és sóhaj pedig eltűnik.

versetul 12

Én, én vagyok a vigasztalótok!

Ki vagy te, hogy a halandó embertől félsz,

az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?

versetul 13

Elfeledkeztél az Úrról, Alkotódról,

aki az eget kiterjesztette,

és megalapozta a földet?

Miért félsz szüntelen,

mindennap nyomorgatód haragjától,

aki igyekszik elveszíteni?

De hol van a nyomorgató haragja?

versetul 14

Csakhamar megszabadul a fogoly,

nem hal meg, nem jut a sírba,

és kenyere sem fogy el.

versetul 15

Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened,

aki megrendítettem a tengert,

hogy zúgjanak hullámai.

Seregek Ura a nevem!

versetul 16

A szádba adtam beszédemet,

és kezem árnyékával fedtelek be,

hogy az egeket kifeszítsem,

és megalapozzam a földet.

És azt mondom Sionnak: Az én népem vagy.

versetul 17

Serkenj föl, serkenj föl,

kelj föl, Jeruzsálem,

kiittad az Úr kezéből haragja poharát,

kiittad, kiürítetted öblös kelyhét,

amelytől tántorogsz!

versetul 18

Fiai közül, akiket szült,

nem volt senki, aki vezesse,

nem fogta kézen senki

a fiai közül, akiket fölnevelt.

versetul 19

E kettő esett meg veled!

Kicsoda szánt meg téged?

Pusztulás és romlás,

éhínség és fegyver:

hogyan vigasztaljalak meg téged?*

versetul 20

Fiaid ájultan fekszenek

minden utcasarkon,

mint a hálóba esett zerge,

betelt rajtuk az Úr haragja,

Istened feddése.

versetul 21

Ezért halld meg ezt, te szenvedő,

aki részeg vagy, de nem a bortól!

versetul 22

Így szól Urad, az Úr,

Istened, aki népéért bosszút áll:

Íme, kiveszem kezedből a poharat,

amelytől tántorogsz,

haragom öblös kelyhéből nem iszol többé!

versetul 23

Nyomorgatóid kezébe adom azokat,

akik azt mondták lelkednek:

Hajolj meg, hogy átmenjünk rajtad!

És te olyanná tetted a hátadat, mint a föld,

mint amilyen az utca a járókelőknek!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66