Ézsaiás próféta könyve

capitolul 43

Capitole:

De most így szól az Úr,

a te Teremtőd, Jákób,

és a te Alkotód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

versetul 2

Mikor vízen mész át, veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem borítanak el.

Ha tűzben jársz, nem égsz meg,

a láng nem perzsel meg téged.

versetul 3

Mert én vagyok az Úr, a te Istened,

Izráel Szentje, a te szabadítód.

Váltságul adom érted Egyiptomot,

Kúst és Sebát adom helyetted.

versetul 4

Mivel drága vagy a szememben,

becses vagy, és szeretlek,

azért embereket adok helyetted

és népeket az életedért.

versetul 5

Ne félj, mert veled vagyok!

Napkeletről visszahozom utódaidat,

és napnyugatról összegyűjtelek.

versetul 6

Azt mondom északnak: „Add ide”,

és délnek: „Ne tartsd vissza!”

Hozd vissza fiaimat a messzeségből

és leányaimat a föld végéről,

versetul 7

mindenkit, akit csak nevemről neveznek,

akit dicsőségemre teremtettem,

akit alkottam és készítettem!

versetul 8

Hozd ki a vak népet,

amelynek van ugyan szeme,

és amely süket, pedig van neki füle!

versetul 9

Gyűljön egybe minden nép,

gyülekezzenek össze a nemzetek!

Ki hirdethet közülük ilyet,

ki tudathatja velünk a régi dolgokat?

Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e,

hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!

versetul 10

Ti vagytok a tanúim, mondja az Úr,

és szolgáim, akiket kiválasztottam,

hogy megismerjetek, és higgyetek nekem,

és megértsétek, hogy csak én vagyok.

Előttem nem jött létre isten,

és utánam sem lesz soha.

versetul 11

Én, én vagyok az Úr,

rajtam kívül nincsen szabadító!

versetul 12

Én megmondtam,

és elhoztam a szabadulást;

én hirdettem ki,

nem valamely idegen isten köztetek,

és ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,

hogy én Isten vagyok.

versetul 13

Kezdettől fogva csak én vagyok,

és nincs, aki kezemből kimentsen;

ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?

versetul 14

Így szól az Úr,

a megváltótok, Izráel Szentje:

Tiértetek küldöttem el Bábelbe,

és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket

a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.

versetul 15

Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,

Izráel teremtője, királyotok.

versetul 16

Így szól az Úr,

aki utat készít a tengeren

és ösvényt a hatalmas vizeken,

versetul 17

aki kihozott szekeret és lovat,

sereget és vitézt;

együtt hevernek ott, nem kelnek föl,

kialudtak, elhamvadtak,

mint a gyertyabél.

versetul 18

Ne emlékezzetek a régiekről,

ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!

versetul 19

Íme, én újat cselekszem.

Most készül, hát nem tudjátok még?

Igen, utat készítek a pusztában,

és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.

versetul 20

A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem,

a sakálok és struccok,

mert vizet fakasztok a pusztában,

folyóvizeket a kietlenben,

hogy inni adjak választott népemnek.

versetul 21

A népnek, amelyet magamnak alkottam,

hogy hirdesse dicséretemet.

versetul 22

És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób,

hanem megfáradtál irányombam, Izráel!

versetul 23

Nem adtad nekem

égőáldozatul bárányaidat,

és véresáldozataiddal

nem dicsőítettél engem.

Nem nekem szolgáltál ételáldozattal,

és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.

versetul 24

Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat,

és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével;

csak bűneiddel terheltél,

vétkeiddel fárasztottál engem.

versetul 25

Én, én vagyok,

aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért,

és bűneidről nem emlékezem meg!

versetul 26

Juttasd eszembe,

vitassuk meg egymással,

mondd el ügyedet,

hogy igazold magad!

versetul 27

Már első atyád is vétkezett,

és tanítóid elpártoltak tőlem.

versetul 28

Ezért én is tisztátalanná tettem

a szentély fejedelmeit,

veszedelemre adtam Jákóbot

és gyalázatra Izráelt.