Ézsaiás próféta könyve
capítulo 43
verso 1
De most így szól az Úr,
a te Teremtőd, Jákób,
és a te Alkotód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!
verso 2
Mikor vízen mész át, veled vagyok,
és ha folyókon, azok nem borítanak el.
Ha tűzben jársz, nem égsz meg,
a láng nem perzsel meg téged.
verso 3
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izráel Szentje, a te szabadítód.
Váltságul adom érted Egyiptomot,
Kúst és Sebát adom helyetted.
verso 4
Mivel drága vagy a szememben,
becses vagy, és szeretlek,
azért embereket adok helyetted
és népeket az életedért.
verso 5
Ne félj, mert veled vagyok!
Napkeletről visszahozom utódaidat,
és napnyugatról összegyűjtelek.
verso 6
Azt mondom északnak: „Add ide”,
és délnek: „Ne tartsd vissza!”
Hozd vissza fiaimat a messzeségből
és leányaimat a föld végéről,
verso 7
mindenkit, akit csak nevemről neveznek,
akit dicsőségemre teremtettem,
akit alkottam és készítettem!
verso 8
Hozd ki a vak népet,
amelynek van ugyan szeme,
és amely süket, pedig van neki füle!
verso 9
Gyűljön egybe minden nép,
gyülekezzenek össze a nemzetek!
Ki hirdethet közülük ilyet,
ki tudathatja velünk a régi dolgokat?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e,
hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!
verso 10
Ti vagytok a tanúim, mondja az Úr,
és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek, és higgyetek nekem,
és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem jött létre isten,
és utánam sem lesz soha.
verso 11
Én, én vagyok az Úr,
rajtam kívül nincsen szabadító!
verso 12
Én megmondtam,
és elhoztam a szabadulást;
én hirdettem ki,
nem valamely idegen isten köztetek,
és ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
hogy én Isten vagyok.
verso 13
Kezdettől fogva csak én vagyok,
és nincs, aki kezemből kimentsen;
ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?
verso 14
Így szól az Úr,
a megváltótok, Izráel Szentje:
Tiértetek küldöttem el Bábelbe,
és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket
a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.
verso 15
Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,
Izráel teremtője, királyotok.
verso 16
Így szól az Úr,
aki utat készít a tengeren
és ösvényt a hatalmas vizeken,
verso 17
aki kihozott szekeret és lovat,
sereget és vitézt;
együtt hevernek ott, nem kelnek föl,
kialudtak, elhamvadtak,
mint a gyertyabél.
verso 18
Ne emlékezzetek a régiekről,
ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!
verso 19
Íme, én újat cselekszem.
Most készül, hát nem tudjátok még?
Igen, utat készítek a pusztában,
és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.
verso 20
A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és struccok,
mert vizet fakasztok a pusztában,
folyóvizeket a kietlenben,
hogy inni adjak választott népemnek.
verso 21
A népnek, amelyet magamnak alkottam,
hogy hirdesse dicséretemet.
verso 22
És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób,
hanem megfáradtál irányombam, Izráel!
verso 23
Nem adtad nekem
égőáldozatul bárányaidat,
és véresáldozataiddal
nem dicsőítettél engem.
Nem nekem szolgáltál ételáldozattal,
és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.
verso 24
Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat,
és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével;
csak bűneiddel terheltél,
vétkeiddel fárasztottál engem.
verso 25
Én, én vagyok,
aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért,
és bűneidről nem emlékezem meg!
verso 26
Juttasd eszembe,
vitassuk meg egymással,
mondd el ügyedet,
hogy igazold magad!
verso 27
Már első atyád is vétkezett,
és tanítóid elpártoltak tőlem.
verso 28
Ezért én is tisztátalanná tettem
a szentély fejedelmeit,
veszedelemre adtam Jákóbot
és gyalázatra Izráelt.
Libros
