Ézsaiás próféta könyve
capítulo 60
verso 1
Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod,
és az Úr dicsősége megjelent rajtad!
verso 2
Mert íme, sötétség borítja a földet,
és sűrű sötétség a népeket,
de fölötted fölragyog az Úr,
és dicsősége látható lesz rajtad.
verso 3
Népek jönnek világosságodhoz
és királyok a rád ragyogó fényességhez.
verso 4
Emeld föl szemedet, nézz körül:
mindnyájan egybegyűltek, hozzád jönnek,
fiaid messziről jönnek,
leányaidat ölben hozzák el.
verso 5
Amikor meglátod, ragyogsz majd az örömtől,
beleremeg és kitárul a szíved. />
Hozzád tér a tenger kincsözöne,
és feléd tart a népek gazdagsága.
verso 6
Elborít a tevék sokasága,
Midján és Éfa tevéi;
mind Sebából jönnek,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Úr dicséretét hirdetik.
verso 7
Kédár minden nyája hozzád gyűlik,
Nebájót kosai neked szolgálnak.
Oltáromra kerülnek nekem kedves áldozatul,
így dicsőítem meg dicsőséges házamat.
verso 8
Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg,
és mint a galambok a dúcaikhoz?
verso 9
Igen, engem várnak a szigetek. />
Elöl Tarsís hajói,
hogy elhozzák fiaidat messziről
ezüstjükkel és aranyukkal együtt
a te Urad és Istened nevének
és Izráel Szentjének dicséretére,
hogy fölékesítsen téged.
verso 10
Idegenek építik kőfalaidat,
és királyaik neked szolgálnak.
Bár haragomban megvertelek,
de kegyelmesen megkönyörülök rajtad.
verso 11
Kapuid szüntelen nyitva lesznek,
nem zárják be őket sem éjjel, sem nappal,
hogy elhozhassák neked a népek gazdagságát,
és királyaikkal az élen eléd hozzák.
verso 12
Mert elvész az a nép és az az ország,
amely nem akar neked szolgálni,
azok a népek mindenestül elpusztulnak.
verso 13
Hozzád tart a Libánon ékessége:
a ciprus, kőris és sudárcédrus mind,
hogy szentélyem fölékesítésére legyen,
hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
verso 14
A téged nyomorgatók fiai
meghajolva járulnak eléd,
és akik eddig megvetettek téged,
mind lábad elé borulnak.
Az Úr városának neveznek majd,
Izráel Szentje Sionjának.
verso 15
Noha elhagyott és gyűlölt voltál,
és nem járt feléd senki,
örökké fenségessé teszlek
és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.
verso 16
Népek tejét szopod, királyi emlőket szopsz,
és megtudod, hogy én, az Úr vagyok
szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene.
verso 17
Réz helyett aranyat hozatok,
vas helyett ezüstöt,
fák helyett rezet és kövek helyett vasat.
Vezetőddé teszem a békességet
és elöljáróddá az igazságot.
verso 18
Nem hallasz hírt többé földeden erőszakról,
határaidban pusztításról és romlásról;
Isten szabadítását hívod kőfalaidnak
és dicséretét kapuidnak.
verso 19
Nem a nap lesz többé nappali világosságod,
és nem a hold fénye világít neked,
hanem az Úr lesz örök világosságod,
és Istened lesz ékességed.
verso 20
Nem megy le többé napod,
és holdad sem fogy el,
mert az Úr lesz örök világosságod,
és gyászod napjainak vége szakad.
verso 21
Egész néped igaz lesz,
és mindörökké birtokolják a földet.
Ültetvényem vesszőszálai ők,
kezem műve az én dicsőségemre.
verso 22
A legkisebb is ezerré nő
és a legkevesebb is hatalmas néppé.
Én, az Úr a maga idejében, hamar megteszem ezt.
Libros
