Ézsaiás próféta könyve
capítulo 14
verso 1
Azután megkönyörül az Úr Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
verso 2
Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az Úr földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.
verso 3
És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,
verso 4
e gúnydalt énekled Babilon királya fölött, és így szólsz:
Vége lett a nyomorgatónak,
vége lett az elnyomásnak!*
verso 5
Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját,
az uralkodók vesszejét.
verso 6
Aki népeket vert dühében
szüntelen veréssel,
aki haragjában nemzeteket igázott le,
azt most föltartóztathatatlanul kergetik.
verso 7
Megnyugodott, csöndes az egész föld,
ujjongva énekelnek.
verso 8
Még a ciprusok is örvendenek,
a Libánon cédrusai ezt mondják:
Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.
verso 9
Megrendül miattad ott lenn a Seol,
látva, hogy közeledsz,
fölriasztja miattad árnyait,
a föld minden hatalmasát,
fölkelti trónjukról
a népek királyait.
verso 10
Mind megszólalnak,
és ezt mondják neked:
Erőtlenné lettél te is, miként mi,
hozzánk hasonlóvá lettél!
verso 11
A Seolba hanyatlott kevélységed
és lantjaid zengése,
férgek lettek fekvőhelyed,
és pondrók a takaród!
verso 12
Miként hullottál le az égből,
fényes csillag, hajnal fia?
Lehullottál a földre,
aki népeken tapostál!
verso 13
Holott ezt mondtad szívedben:
Az égbe megyek föl,
Isten csillagai fölé
helyezem trónomat,
és az összegyülekezés
hegyén telepszem meg,
messze északon.
verso 14
A magas felhők fölé megyek föl,
és hasonló leszek a Magasságoshoz.
verso 15
Pedig a Seolba szállsz alá,
a sírgödör mélységébe!
verso 16
Akik csak látnak, rád tekintenek,
és elgondolkoznak:
Ez lenne a föld ama háborgatója,
aki királyságokat rendített meg?
verso 17
Aki a földkerekséget pusztasággá tette,
városait lerontotta,
és foglyait nem bocsátotta haza?
verso 18
A népek minden királya
dicsőségben nyugszik,
mindegyik a maga sírjában,
verso 19
de téged messzire dobnak a sírodból,
mint valami hitvány gallyat.
Befednek a meggyilkoltak,
a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók,
mint valami eltaposott holttestet.
verso 20
Nem úgy lesz temetésed, mint nekik,
mert elpusztítottad földedet,
megölted népedet.
Nem emlegetik soha többé
a gonoszok ivadékát.
verso 21
Készítsetek vágóhidat fiainak
atyáik vétkéért,
hogy föl ne keljenek,
ne örököljék e földet,
és ne töltsék be városokkal e föld színét!
verso 22
Fölkelek ellenük,
így szól a Seregek Ura,
és kivágom Babilon nevét és maradékát,
ivadékait és utódait
– ezt mondja az Úr.
verso 23
Sündisznók birtokává
és állóvizek tócsájává teszem,
és elsöpröm a pusztítás söprűjével
– mondja a Seregek Ura.
verso 24
Megesküdött a Seregek Ura,
és azt mondta:
Úgy lesz, ahogy elgondoltam,
úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:
verso 25
összetöröm Asszíriát földemen,
megtaposom hegyeimen,
és eltávozik róluk igája,
terhe eltávozik vállukról.
verso 26
Ez az elvégzett tanács
az egész föld felől,
és ez az a fölemelt kéz
minden nép fölött.
verso 27
Mert a Seregek Ura határozott így,
és ki gátolhatja meg?
Keze föl van emelve,
ki fordíthatja el?
verso 28
Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.
verso 29
Ne örvendj oly nagyon, Filisztea,
hogy eltört a téged verő vesszeje,
mert a kígyó gyökeréből vipera támad,
és gyümölcse repülő sárkány lesz.
verso 30
De a szegények elsőszülöttei legelésznek,
és a szűkölködők biztonságban nyugszanak.
Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki,
és maradékodat megölöm.
verso 31
Jajgass, kapu, kiálts, város!
Rettegj, egész Filisztea,
mert füst jön észak felől,
és nem marad el seregeiből senki sem!
verso 32
Mit kell majd felelni a nép követeinek?
Azt, hogy az Úr vetette meg Sion alapját,
és ott találnak oltalmat népe szegényei.
Libros
