Ézsaiás próféta könyve

capítulo 47


Capítulos:


verso 1

Szállj le, és ülj a porba,

Babilon szűz leánya!

Ülj a földre királyi trón nélkül,

káldeusok leánya,

mert nem hívnak többé téged

gyöngének és elkényeztetettnek!


verso 2

Vedd a kézimalmot, és őrölj lisztet!

Fedd föl fátyladat, emeld föl a hosszú ruhát,

fedd föl combodat, és úgy menj át a folyókon!


verso 3

Fölfedik mezítelenségedet,

látható lesz szégyened!

Bosszút állok,

és nem kímélek senkit! –


verso 4

így szól Megváltónk.

Seregek Ura az ő neve, Izráel Szentje!


verso 5

Ülj csendben, és menj ki a sötétbe,

káldeusok leánya,

mert nem hívnak többé téged

országok úrnőjének!


verso 6

Fölgerjedtem népem ellen,

elvetettem örökségemet,

és kezedbe adtam őket.

Nem voltál irgalmas hozzájuk,

az öregre nehéz igát vetettél!


verso 7

Azt gondoltad: Örökre úrnő maradok!

Nem is gondoltál ezekre,

és nem számoltál a végével.


verso 8

Most azért halld meg ezt, te bujálkodó,

aki biztonságban laktál,

és azt mondtad szívedben:

Én vagyok, és nincs más kívülem,

nem leszek özvegy,

és nem ismerem meg a gyermektelenséget!


verso 9

De mind a kettő eljön rád

nagyon hamar, egyazon napon:

teljes súlyával rád nehezedik

a gyermektelenség és özvegység,

hasztalan a sok varázslás

és a sok igéző szó.


verso 10

Gonoszságodban bíztál,

és azt gondoltad: Nem lát senki engem!

Bölcsességed és tudományod csalt meg téged,

mert azt gondoltad szívedben:

Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!


verso 11

Ezért eljön rád a gonosz,

amely ellen nem tudsz ellenszert,

és romlással sújt le rád,

amelyet ki nem engesztelhetsz.

Hirtelen jön rád a pusztulás,

nem is tudod, mikor.


verso 12

Állj hát elő igéző szózataiddal

és varázslatod sokaságával,

amellyel ifjúságodtól fogva vesződtél;

talán segíthetsz valamit,

talán elriaszthatod a veszedelmet!


verso 13

Belefáradtál tanácsaid sokaságába.

Nos, álljanak elő és mentsenek meg

az ég vizsgálói, akik a csillagokat nézik,

akik újhold napján előre megmondják,

hogy mi következik rád!


verso 14

Íme, olyanok lesznek, mint a tarló,

tűz emészti meg őket,

nem mentik meg életüket a lángból,

még parázs sem marad belőlük melegedéshez,

sem tűz, amelyet körül lehet ülni!


verso 15

Így jársz majd azokkal, akikkel vesződtél,

és akikkel ifjúságodtól fogva kereskedtél.

Elfutnak, mindegyik a maga útján,

nem segít neked senki!

Capítulos:


Libros