Ézsaiás próféta könyve
capítulo 16
verso 1
Küldjetek bárányokat a föld urának
Szelából a pusztán át,
Sion leányának hegyére!
verso 2
Mert mint bujdosó madár
a kifosztott fészek körül,
olyanok lettek Móáb leányai
az Arnón gázlóinál.
verso 3
Adj tanácsot, hozzatok ítéletet!
Tedd árnyékodat délben olyanná,
mint az éjszaka! Rejtsd el a kiűzöttet,
és a bujdosót ne add ki!
verso 4
Lakjanak benned Móáb menekültjei!
Légy oltalmuk a pusztító ellen!
Mert vége lesz a nyomorgatásnak,
megszűnik a pusztítás,
és elfogynak, akik a földet tiporják.
verso 5
A kegyelem által szilárdul meg egy trón,
és igazsággal ül azon Dávid sátrában a bíró,
aki törődik a jogossággal,
és gyors az igazságtételre.
verso 6
Hallottunk Móáb kevélységéről,
módfelett való büszkeségéről,
gőgjéről, önteltségéről,
arcátlanságáról és üres kérkedéséről.
verso 7
Ezért jajgatni fog Móáb Móábért,
mindenki jajgatni fog,
és egészen megtörten nyögtök
Kir-Hareszet romjain.
verso 8
Mert elhervadtak Hesbón földjei
és Szibmá szőlői.
A népek fejedelmei levágták drága vesszőit,
pedig azok Jazérig értek,
bejárták a pusztát,
hajtásai szétterjedtek,
és átnyúltak a tengeren.
verso 9
Ezért siratom Jazér siralmával
Szibmá szőlőjét.
Megöntözlek könnyeimmel,
Hesbón és Elálé,
mert szüretedről és aratásodról
elmaradt a víg ének hangja.
verso 10
Elvétetett az öröm és vígság a kertből,
nem vigadnak a szőlőkben,
és nem kiáltoznak,
nem tapos bort a sajtókban a bortaposó,
véget vetettem a víg éneknek.
verso 11
Ezért mint a citera, sír a bensőm
Móábért és szívem Kir-Hereszért!
verso 12
És amikor Móáb
megjelenik a magaslaton,
csak magát fárasztja,
ha templomába megy imádkozni,
semmit sem ér vele.
verso 13
Ezt a beszédet mondta az Úr
Móáb felől már régen.
verso 14
És most így szól az Úr:
Még három olyan év,
mint a napszámos évei,
és eltűnik Móáb dicsősége
egész nagy népével együtt,
és maradéka kicsiny,
kevés és erőtlen lesz.
Libros
