Ézsaiás próféta könyve
capítulo 40
verso 1
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– így szól Istenetek.
verso 2
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és hirdessétek neki,
hogy vége van nyomorúságának,
bűne megbocsáttatott.
Hiszen kétszeresen sújtotta őt
az Úr keze minden bűnéért.
verso 3
Egy hang kiált:
A pusztában készítsétek az Úr útját,
utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!
verso 4
Emelkedjék föl minden völgy,
szálljon alá minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé
és a bérc rónává.
verso 5
Akkor megjelenik az Úr dicsősége,
és minden test látni fogja.
Az Úr szája mondta ezt.
verso 6
Szózat szól: Kiálts!
Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak?
Minden test fű, és minden szépsége,
mint a mező virága!
verso 7
Megszárad a fű, elhull a virág,
ha az Úr szele fuvall rá; bizony fű a nép.
verso 8
Megszárad a fű, elhull a virág,
de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
verso 9
Magas hegyre menj föl,
örömhírmondó Sion!
Emeld föl hangodat erősen,
örömhírmondó Jeruzsálem!
Emeld föl, ne félj!
Mondd Júda városainak:
Íme, itt van Istenetek!
verso 10
Íme, az én Istenem,
az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik!
Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.
verso 11
Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölében hordozza őket,
és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.
verso 12
Ki mérte meg markával a vizet,
és ki vett mértéket az egekről arasszal;
ki mérte meg vékával a föld porát,
ki tette mérlegre a hegyeket
és mérlegserpenyőbe a halmokat?
verso 13
Ki irányította az Úr lelkét,
és ki oktatta őt mint tanácsosa?
verso 14
Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt,
és ki tanította az igazság ösvényére,
ki tanította ismeretre,
és ki oktatta őt az értelem útjára?
verso 15
Íme, a népek olyanok előtte,
mint egy vízcsepp a vödörben,
és mint egy porszem a mérlegserpenyőben.
Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.
verso 16
Libánon nem elég a tűzre,
vadja sem elég az áldozathoz.
verso 17
Semmiség előtte minden nép,
üres csekélységnél is
kevesebbnek tartja azokat.
verso 18
Kihez hasonlíthatnátok Istent,
és milyen képmást készítenétek róla?
verso 19
A bálványt a mester önti,
az ötvös pedig bearanyozza,
és ezüstláncot forraszt rá.
verso 20
Aki szegény ilyen áldozathoz,
az olyan fát választ, amely nem korhad el; />
okos mestert keres,
hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.
verso 21
Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem hirdették nektek eleitől fogva,
és nem értették meg veletek,
hogyan vettetett alap a földnek?
verso 22
Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák:
ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt,
kifeszíti, mint egy lakósátrat.
verso 23
Ő teszi semmivé a fejedelmeket,
és pusztítja el a föld bíráit.
verso 24
Még alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak,
és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.
verso 25
Kihez hasonlíthatnátok hát engem,
kihez volnék hasonló? – szól a Szent.
verso 26
Emeljétek föl szemeteket a magasba,
és lássátok, ki teremtette azokat!
Ő, aki előhozza seregüket szám szerint,
nevén szólítja mindnyájukat,
nagy hatalma és ereje miatt
egyetlen híjuk sincsen.
verso 27
Miért mondod ezt, Jákób,
miért szólsz így, Izráel:
„Rejtve van utam az Úr előtt,
és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?
verso 28
Hát nem tudod és nem hallottad,
hogy örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette?
Nem fárad el és nem lankad meg,
kikutathatatlan a bölcsessége!
verso 29
Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlen erejét megsokasítja.
verso 30
Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is.
verso 31
De akik az Úrban bíznak,
azoknak ereje megújul;
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el.
Libros
