Ézsaiás próféta könyve
40. fejezet
1. vers
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– így szól Istenetek.
2. vers
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és hirdessétek neki,
hogy vége van nyomorúságának,
bűne megbocsáttatott.
Hiszen kétszeresen sújtotta őt
az Úr keze minden bűnéért.
3. vers
Egy hang kiált:
A pusztában készítsétek az Úr útját,
utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!
4. vers
Emelkedjék föl minden völgy,
szálljon alá minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé
és a bérc rónává.
5. vers
Akkor megjelenik az Úr dicsősége,
és minden test látni fogja.
Az Úr szája mondta ezt.
6. vers
Szózat szól: Kiálts!
Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak?
Minden test fű, és minden szépsége,
mint a mező virága!
7. vers
Megszárad a fű, elhull a virág,
ha az Úr szele fuvall rá; bizony fű a nép.
8. vers
Megszárad a fű, elhull a virág,
de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9. vers
Magas hegyre menj föl,
örömhírmondó Sion!
Emeld föl hangodat erősen,
örömhírmondó Jeruzsálem!
Emeld föl, ne félj!
Mondd Júda városainak:
Íme, itt van Istenetek!
10. vers
Íme, az én Istenem,
az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik!
Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.
11. vers
Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölében hordozza őket,
és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.
12. vers
Ki mérte meg markával a vizet,
és ki vett mértéket az egekről arasszal;
ki mérte meg vékával a föld porát,
ki tette mérlegre a hegyeket
és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13. vers
Ki irányította az Úr lelkét,
és ki oktatta őt mint tanácsosa?
14. vers
Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt,
és ki tanította az igazság ösvényére,
ki tanította ismeretre,
és ki oktatta őt az értelem útjára?
15. vers
Íme, a népek olyanok előtte,
mint egy vízcsepp a vödörben,
és mint egy porszem a mérlegserpenyőben.
Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.
16. vers
Libánon nem elég a tűzre,
vadja sem elég az áldozathoz.
17. vers
Semmiség előtte minden nép,
üres csekélységnél is
kevesebbnek tartja azokat.
18. vers
Kihez hasonlíthatnátok Istent,
és milyen képmást készítenétek róla?
19. vers
A bálványt a mester önti,
az ötvös pedig bearanyozza,
és ezüstláncot forraszt rá.
20. vers
Aki szegény ilyen áldozathoz,
az olyan fát választ, amely nem korhad el; />
okos mestert keres,
hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.
21. vers
Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem hirdették nektek eleitől fogva,
és nem értették meg veletek,
hogyan vettetett alap a földnek?
22. vers
Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák:
ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt,
kifeszíti, mint egy lakósátrat.
23. vers
Ő teszi semmivé a fejedelmeket,
és pusztítja el a föld bíráit.
24. vers
Még alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak,
és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.
25. vers
Kihez hasonlíthatnátok hát engem,
kihez volnék hasonló? – szól a Szent.
26. vers
Emeljétek föl szemeteket a magasba,
és lássátok, ki teremtette azokat!
Ő, aki előhozza seregüket szám szerint,
nevén szólítja mindnyájukat,
nagy hatalma és ereje miatt
egyetlen híjuk sincsen.
27. vers
Miért mondod ezt, Jákób,
miért szólsz így, Izráel:
„Rejtve van utam az Úr előtt,
és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?
28. vers
Hát nem tudod és nem hallottad,
hogy örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette?
Nem fárad el és nem lankad meg,
kikutathatatlan a bölcsessége!
29. vers
Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. vers
Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak,
megtántorodnak a legkülönbek is.
31. vers
De akik az Úrban bíznak,
azoknak ereje megújul;
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el.
Könyvek
