Ézsaiás próféta könyve
23. fejezet
1. vers
Jövendölés Tírusz ellen.
Jajgassatok, Tarsís hajói, mert elpusztult,
úgyhogy nincs benne sem ház, sem kikötő!
A ciprusiak földjéről jelentették nekik.
2. vers
Némuljatok el, e partvidék lakói,
amelyet tengerjáró szidóni kereskedők
töltöttek meg egykor,
3. vers
akik a nagy vízen átkeltek.
Akiknek Sihór veteménye és a Nílus aratása
volt a jövedelmük,
úgy, hogy népek vásárhelye lett.
4. vers
Pirulj, Szidón,
mert így szól a tenger és a tenger erőssége:
Nem vajúdtam, nem is szültem,
nem neveltem ifjakat,
és nem dédelgettem szüzeket.
5. vers
Ha majd eljut e hír Egyiptomba
Tíruszról,
ezt hallván szenvednek ott is.
6. vers
Menjetek át Tarsísba,
és jajgassatok, ti partvidék lakói!
7. vers
Ez lenne a ti örvendező városotok,
amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik,
és amelyet lába messzire vitt,
hogy megtelepedjen?
8. vers
Ki végezte ezt a koronás Tírusz felől,
melynek kereskedői fejedelmek,
és kalmárait tisztelik e földön?
9. vers
A Seregek Ura végezte ezt,
hogy meggyalázza minden dicső kevélységét,
és hogy megalázza mindazokat,
akiket tisztelnek a földön.
10. vers
Terülj el a földön,
mint a folyóvíz, Tarsís leánya:
nincs többé megszorító öv!*
11. vers
Kinyújtotta kezét a tenger fölé,
országokat rettentett meg az Úr,
parancsolt Kánaán felől,
hogy pusztítsák el erősségeit.
12. vers
Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadozni,
te megszeplősített szűz, Szidón leánya!
Kelj föl, és menj át Kittímbe,
de ott sem lesz nyugalmad!
13. vers
Íme, a káldeusok földje!
Nép, amely eddig nem is volt;
Asszíria adta azt a puszta lakosainak,
felállította ostromműveit,
és lerombolta Tírusz palotáit,
rommá tette azt.*
14. vers
Jajgassatok, Tarsís hajói,
mert erősségetek elpusztult!
15. vers
Azon a napon majd elfelejtik
Tíruszt hetven esztendeig,
egy király éveinek idejére.
Hetven esztendő múltán Tírusz sorsa
a parázna nő éneke szerint lesz:
16. vers
Végy citerát, járd be a várost,
te elfeledett parázna nő!
Pengesd szépen, dalolj sokat,
hogy így emlékezzenek rád.
17. vers
A hetven esztendő elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja a maga bérét, és paráználkodik a föld minden országával a föld színén.
18. vers
De nyeresége és bére az Úrnak lesz félretéve. Nem halmozzák föl és nem rejtik el, hanem az Úr színe előtt lakozóké lesz nyeresége, hogy eleget ehessenek, és szép ruházatuk legyen.
Könyvek
