Ézsaiás próféta könyve
10. fejezet
1. vers
Jaj azoknak,
akik gonosz rendeleteket hoznak,
és a jegyzőknek,
akik elnyomó rendeleteket jegyeznek be,
2. vers
mert a gyöngéket elriasztják a törvénykezéstől,
és elrabolják népem szegényeinek igazságát.
Az özvegyek prédául lesznek nekik,
az árvák pedig zsákmányul.
3. vers
De vajon mit fogtok tenni a meglátogatás
és a messziről rátok jövő pusztulás napján?
Kihez futtok segítségért,
és hol hagyjátok dicsőségeteket?
4. vers
Bizony nem marad más,
mint a foglyok közé esni
vagy a megöltek közé hullani. />
Mindezzel még nem múlt el haragja,
és keze még föl van emelve.
5. vers
Jaj Asszíriának, haragom botjának,
mert kezében van fölindulásom vesszeje!
6. vers
Istentelen nemzet ellen küldöm őt,
és haragom népe ellen rendeltem,
hogy prédát szerezzen, zsákmányt ejtsen,
és eltapossa, mint az utca sarát.
7. vers
De ő nem így vélekedik,
szíve nem így gondolja,
mert szíve szerint pusztítani akar,
és sok népet kigyomlálni.
8. vers
Mert így szól:
Vezéreim nem mind királyok-e?
9. vers
Nem járt-e Kalnó ugyanúgy,
mint Karkemis és Hamát,
mint Arpád és Samária
és mint Damaszkusz?
10. vers
Ahogyan kezem elérte
a bálványok országait,
noha több faragott képük volt,
mint Jeruzsálemnek és Samáriának,
11. vers
vagy ahogyan
Samáriával és bálványaival cselekedtem,
úgy cselekszem majd
Jeruzsálemmel és bálványképeivel.
12. vers
Ezért ha majd befejezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatja az asszíriai király nagyravágyó szívének gyümölcsét és kevély szemének dicsekvését.
13. vers
Mert azt mondta:
Kezem erejével tettem ezt
és saját bölcsességemmel,
mivel okos vagyok.
Elmozdítottam a népek határait,
kincseiktől megfosztottam őket,
és mint erős, letaszítottam a magasan ülőket.
14. vers
Kezem elérte a népek kincseit,
mint egy fészket,
és amilyen könnyen elszedik
az elhagyott tojásokat,
úgy foglaltam el az egész földet.
Nem volt senki, aki szárnyát mozdította,
csőrét kinyitotta volna,
vagy csak csipogott volna!
15. vers
Dicsekszik-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy büszkélkedik-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a bot lengetné azt, aki fölemelte,
és a vessző emelné föl azt, aki nem fából való.
16. vers
Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt olyan égés támad,
mint a tűzvész.
17. vers
Izráel Világossága tűz gyanánt lesz,
és annak Szentje láng gyanánt,
amely ég, és megemészti
egyazon napon a gazt és a tövisét.
18. vers
Erdejének és kertjének ékességét pedig
testestül-lelkestül megemészti,
és elsorvad, mint egy beteg.
19. vers
Erdeje fáiból oly kevés marad,
hogy azokat egy gyermek is össze tudja írni.
20. vers
Azon a napon Izráel maradéka,
és aki megmenekült Jákób házából,
nem támaszkodik többé nyomorgatóira,
hanem az Úrra, Izráel Szentjére
támaszkodik hűségesen.
21. vers
A maradék megtér,
Jákób maradéka az erős Istenhez.
22. vers
Mert ha annyi lenne is néped, Izráel,
mint a tenger homokja,
csak a maradéka tér meg.
El van határozva a pusztulás,
kiárad az igazság!
23. vers
Mert előre elhatározott pusztítást visz véghez az Úr, a Seregek Ura az egész országban.
24. vers
Azért így szól az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakosa Asszíriától, bár megver téged botjával, és fölemeli rád vesszejét, miként egykor Egyiptom!
25. vers
Mert még egy kevés idő, és megszűnik fölindulásom, és haragom megemészti őket.
26. vers
A Seregek Ura ostort emel ellenük, ahogyan leverte Midjánt Óreb kőszikláján, és botját a tenger fölé emeli, mint egykor Egyiptomban.
27. vers
Azon a napon
lekerül terhe válladról
és igája nyakadról,
a kövérség miatt letörik igája.*
28. vers
Ajba jön, átvonul Migrónon,
Mikmásznál rakja le harci szerszámait.
29. vers
Átmennek a szoroson,
Gebában lesz szálláshelyük.
Megrémül Ráma, Saul városa,
Gibea elmenekül.
30. vers
Kiálts, Gallím leánya,
vedd füledbe, Lais és szegény Anatót!
31. vers
Madméná menekül,
Gébim lakói mentik övéiket.
32. vers
Még ma Nóbba megy,
hogy ott megálljon, és öklét rázza
Sion leányának hegye
és Jeruzsálem halma ellen!
33. vers
De íme, az Úr, a Seregek Ura
levagdalja az ágakat rémítő hatalommal,
a sudár termetűeket kivágja,
és a magasba törőket megalázza.
34. vers
Fejszével vágja ki az erdő sűrű ágait,
és megdől a Libánon a Hatalmas által.
Könyvek
