Ézsaiás próféta könyve
5. fejezet
1. vers
Hadd énekeljek kedvesemről,
egy dalt szerelmesem szőlőjéről!
Kedvesemnek szőlője volt
dúsan termő hegyoldalon.
2. vers
Fölásta és megtisztította a kövektől,
nemes vesszővel ültette be,
közepére tornyot építtetett,
és sajtót is vágatott bele.
Várta, hogy majd jó szőlőt terem,
de vadszőlőt termett!
3. vers
Most azért, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
ítéljetek köztem és szőlőm között!
4. vers
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit nem tettem meg vele?
Vártam, hogy jó szőlőt teremjen,
miért termett vadszőlőt?
5. vers
Azért most tudatom veletek,
hogy mit teszek szőlőmmel:
Lerontom kerítését, hogy lelegeljék,
elbontom kőfalát, hogy eltapossák.
6. vers
Parlagon hagyom:
nem metszik és nem kapálják meg,
tövis és gaz veri föl.
A fellegeknek is parancsolok,
hogy ne adjanak rá esőt.
7. vers
A Seregek Urának szőlője pedig Izráel háza,
és Júda férfiai az ő gyönyörűséges ültetvénye.
Jogőrzésre várt, de jogorzás lett;
igazságra, de keserű kiáltás lett!
8. vers
Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak,
és mezőt mező mellé foglalnak,
míg egy hely sem marad,
és csak ti magatok laktok itt e földön!
9. vers
Fülem hallatára mondta a Seregek Ura,
hogy a sok ház pusztává lesz,
a nagyok és szépek lakatlanok lesznek.
10. vers
Mert tíz hold szőlő egy bát bort ereszt,
és egy hómer mag egy vékát terem.
11. vers
Jaj azoknak, akik korán reggel
részegítő ital után futkosnak,
estig mulatnak, és bor hevíti őket!
12. vers
Citera, lant, dob,
síp és bor van lakomájukon,
de az Úr dolgaival nem törődnek,
és nem látják keze cselekedeteit.
13. vers
Ezért fogságba megy népem,
mivel értelem nélkül való.
Éhen halnak főemberei,
a nép pedig szomjúságtól eped el.
14. vers
Ezért szélesre tátja torkát a sír,
végtelen szélesre nyitja a száját,
és leszállnak belé a főemberek és a sokaság,
a zajongók és az örvendezők.
15. vers
Porig kell hajolnia az embernek,
megalázkodik a férfi,
és lesütik a szemüket a büszkék.
16. vers
De magasztos lesz a Seregek Ura,
amikor ítél,
és a szent Isten szentnek bizonyul
igazságban.
17. vers
Bárányok legelnek ott, mint legelőjükön,
és a gazdagok romjain idegenek élnek!*
18. vers
Jaj azoknak,
akik a vétket a gonoszság köteleivel vonszolják,
és a bűnt mint szekeret, köteleken,
19. vers
akik ezt mondják: Siessen,
és tegye hamar a dolgát,
hadd lássuk; közeledjen és jöjjön el
Izráel Szentjének a terve,
hadd ismerjük meg!
20. vers
Jaj azoknak,
akik a gonoszt jónak mondják,
és a jót gonosznak,
akik a sötétséget világossággá
és a világosságot sötétséggé teszik,
akik a keserűt édessé,
az édeset pedig keserűvé teszik!
21. vers
Jaj azoknak,
akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt,
és magukat eszesnek tartják!
22. vers
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és híresek a részegítő ital keveréséről,
23. vers
akik vesztegetésért
igaznak mondják a gonoszt,
és az igazak igazságát elfordítják!
24. vers
Ezért amint a tarlót
megemészti a tűz nyelve,
és az égő széna összeomlik,
úgy rothad el gyökerük,
és virágjuk elszáll, mint a por.
Mert megvetették a Seregek Urának törvényét,
és megutálták Izráel Szentjének beszédét.
25. vers
Ezért gerjedt föl népe ellen az Úr haragja,
hogy fölemelte rá kezét, és megverte.
A hegyek megrendültek,
és holttestük szemétként fekszik az utcán.
Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még föl van emelve.
26. vers
Jelt ad egy távoli népnek,
és füttyszóval előhívja a föld határáról,
és íme, az sietve, gyorsan eljön.
27. vers
Nem lesz köztük egyetlen elfáradt
és botladozó sem.
Nem szunnyad egy sem, és nem alszik,
derekának öve sem oldódik meg,
és nem szakad el saruja szíja sem.
28. vers
Nyilai élesek, és minden íja kifeszítve,
lovainak patája olyan, mint a kovakő,
és kocsikerekei, mint a forgószél.
29. vers
Ordítása, mint az oroszláné,
úgy ordít, mint az oroszlánkölykök,
morog, és prédát ragad, elviszi,
és nincs, aki elvegye tőle.
30. vers
Rámordul azon a napon,
mint a tenger morajlása.
Ha pedig valaki az országra néz,
íme, ott sűrű sötétség van,
és a világosság elsötétedik a fellegektől!
Könyvek
