Ézsaiás próféta könyve

58. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Kiálts teljes torokból, ne kíméld!

Emeld föl hangodat, mint a kürt,

és jelentsd ki népemnek bűneit

és Jákób házának vétkeit!


2. vers

Ők mindennap keresnek engem,

és szeretnék megismerni útjaimat,

mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik,

és nem hagyja el Istene törvényét.

Igaz ítéletet kérnek tőlem,

és Isten közelségét kívánják.


3. vers

Miért böjtölünk, ha te nem nézed,

miért gyötörjük lelkünket,

ha te nem tudsz róla?

Íme, böjtölésetek napján

kedvteléseiteket űzitek />
és robotosaitokat hajszoljátok.


4. vers

Íme, pereskedve és versengve böjtöltök,

és gonoszul, ököllel sújtotok le.

Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma,

ne úgy, hogy hallani lehessen

hangotokat a magasságban!


5. vers

Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek,

és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,

és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá,

azt nevezed te böjtnek és az Úr kedves napjának?


6. vers

Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek,

hogy megnyitod a gonoszság bilincseit,

megoldod az iga köteleit,

szabadon bocsátod az elnyomottakat,

és minden igát széttörsz?


7. vers

Nem az-e, hogy az éhezőnek

megszeged kenyeredet,

és beviszed házadba a szegény bujdosókat;

ha mezítelent látsz, felruházod,

és nem zárkózol el saját testvéred elől.


8. vers

Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal,

és gyógyulásod gyorsan kivirágzik,

igazságod előtted jár,

és az Úr dicsősége követ.


9. vers

Ha kiáltasz, az Úr meghallgat,

ha jajgatsz, ő azt mondja: Íme, itt vagyok!

Ha eltávolítod a magad köréből az igát,

ha nem mutogatsz ujjal,

és nem beszélsz hamisságot,


10. vers

ha megosztod falatodat az éhezővel,

és megelégíted az elepedt lelkűt,

akkor fölragyog a sötétségben világosságod,

és homályosságod olyan lesz, mint a dél.


11. vers

Az Úr vezet szüntelen,

nagy szárazságban is megelégíti lelkedet

és megerősíti csontjaidat.

Olyan leszel, mint a megöntözött kert,

és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.


12. vers

Fiaid fölépítik az ősi romokat,

falat húzol a régiek által készített alapokra.

A repedés javítójának neveznek majd,

az utcák helyreállítójának,

amiért újra lakhatóvá válnak.


13. vers

Ha megtartóztatod a lábadat szombaton,

és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon,

hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod,

az Úr szent és dicsőséges napjának,

és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat,

nem találsz magadnak foglalatosságot,

és nem szólsz hamis beszédet,


14. vers

akkor gyönyörűséged lesz az Úrban,

én pedig a föld magaslatain hordozlak,

és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak.

Az Úr szája szólt!

Fejezetek:


Könyvek