Ézsaiás próféta könyve
41. fejezet
1. vers
Hallgassatok rám, ti szigetek,
nyerjenek új erőt a népek!
Közeledjenek, azután szóljanak,
hadd szálljunk perbe egymással!
2. vers
Ki serkentette föl napkeletről azt,
akit igazságban hív az ő lábához? />
A népeket kezébe adja,
és királyok fölött uralkodóvá teszi,
hogy kardjával mint a port szórja szét őket,
és mint repülő polyvát az íja által!
3. vers
Kergeti őket,
és békén vonul olyan úton,
amelyen még nem járt a lába.
4. vers
Ki tette, ki vitte végbe ezt?
Ki az, aki kezdettől fogva
létrehívja a nemzedékeket?
Én, az Úr vagyok az első,
és az utolsókkal is én vagyok.
5. vers
Látják a szigetek, és megrémülnek,
a föld végei reszketnek.
Közelednek egymáshoz, és egybegyűlnek;
6. vers
mindenki segíti a társát,
és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
7. vers
Bátorítja a mester az ötvöst,
és aki az üllőt veri simítókalapáccsal,
így szól a forrasztásról: „Jó az így”,
és megerősíti szögekkel, hogy ne mozogjon.
8. vers
De te, szolgám, Izráel,
Jákób, akit kiválasztottam,
barátomnak, Ábrahámnak magva,
9. vers
te, akit a föld széléről hoztalak el,
annak legvégső határáról hívtalak el,
és azt mondtam neked:
Szolgám vagy, kiválasztottalak,
és nem vetlek meg.
10. vers
Ne félj, mert veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek, sőt megsegítelek,
és igazságom jobbjával támogatlak.
11. vers
Íme, megszégyenülnek,
és gyalázat éri azokat,
akik fölgerjednek ellened,
semmivé lesznek, és elvesznek,
akik veled perlekednek.
12. vers
Keresed, de nem találod
az ellened támadókat,
megsemmisülnek teljesen,
akik téged háborgatnak.
13. vers
Mert én vagyok Urad, Istened,
aki fogom jobb kezedet,
és azt mondom neked:
Ne félj, én megsegítelek!
14. vers
Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel!
Megsegítelek, mondja az Úr,
a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15. vers
Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
és halmokat zúzol pozdorjává.
16. vers
Szétszórod, hogy elvigye a szél,
és a forgószél szétszélessze őket.
Te pedig ujjongani fogsz az Úrban,
és dicsekszel Izráel Szentjében.
17. vers
A nyomorultak és szegények
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük eleped a szomjúságtól.
Én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. vers
A kopár hegyeken folyókat fakasztok
és a völgyek között forrásokat.
A pusztát bővizű tóvá teszem
és a kiaszott földet vizek forrásaivá.
19. vers
A pusztában cédrust és akáciát
nevelek,
mirtuszt és olajfát.
A kietlenbe ciprust és kőrisfát ültetek,
sudárcédrussal együtt.
20. vers
Hadd lássák, hadd tudják meg,
hadd vegyék észre és értsék meg mindnyájan,
hogy az Úr keze művelte ezt,
Izráel Szentje teremtette ezt!
21. vers
Hozzátok ide ügyeteket! – így szól az Úr.
Adjátok elő érveiteket! – így szól Jákób királya.
22. vers
Adják elő, és jelentsék ki nekünk,
hogy mi fog történni! />
Mondjátok meg, mi történt régen,
hadd fontoljuk meg!
Adjátok tudtunkra az elkövetkezőket,
azt, ami eljövendő!
23. vers
Jelentsétek meg, mi lesz ezután,
hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok-e!
Tegyetek akár jót vagy gonoszat,
hogy megdöbbenjünk és féljünk.
24. vers
Íme, ti semmik vagytok,
és dolgaitok is semmire valók. />
Utálatos az, aki titeket választ.
25. vers
Fölserkentem északról azt, aki eljött,
és napkelet felől azt, aki hirdeti nevemet.
Eltapossa a fejedelmeket, mint az agyagot,
ahogyan a fazekas a sarat tapodja.
26. vers
Ki jelentette ki ezt kezdettől fogva,
hogy tudhatnánk jó előre,
hogy azt mondhatnánk:
Igaz! Senki sem jelentette ki,
nem is tudatta senki,
senki sem hallotta szavatokat.
27. vers
Én hirdettem először Sionnak:
Íme, itt vannak! />
Én adtam örömhírmondót Jeruzsálemnek.
28. vers
Körülnézek, de nincs senki,
nincs ezek között egy sem,
aki tanácsot adott volna,
akit ha megkérdezek, megfelelt volna.
29. vers
Íme, semmik ők mindnyájan,
semmit érő a cselekedetük,
bálványuk pedig csak szél és hiábavalóság.*
Könyvek
