Ézsaiás próféta könyve
14. fejezet
1. vers
Azután megkönyörül az Úr Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
2. vers
Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az Úr földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.
3. vers
És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,
4. vers
e gúnydalt énekled Babilon királya fölött, és így szólsz:
Vége lett a nyomorgatónak,
vége lett az elnyomásnak!*
5. vers
Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját,
az uralkodók vesszejét.
6. vers
Aki népeket vert dühében
szüntelen veréssel,
aki haragjában nemzeteket igázott le,
azt most föltartóztathatatlanul kergetik.
7. vers
Megnyugodott, csöndes az egész föld,
ujjongva énekelnek.
8. vers
Még a ciprusok is örvendenek,
a Libánon cédrusai ezt mondják:
Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.
9. vers
Megrendül miattad ott lenn a Seol,
látva, hogy közeledsz,
fölriasztja miattad árnyait,
a föld minden hatalmasát,
fölkelti trónjukról
a népek királyait.
10. vers
Mind megszólalnak,
és ezt mondják neked:
Erőtlenné lettél te is, miként mi,
hozzánk hasonlóvá lettél!
11. vers
A Seolba hanyatlott kevélységed
és lantjaid zengése,
férgek lettek fekvőhelyed,
és pondrók a takaród!
12. vers
Miként hullottál le az égből,
fényes csillag, hajnal fia?
Lehullottál a földre,
aki népeken tapostál!
13. vers
Holott ezt mondtad szívedben:
Az égbe megyek föl,
Isten csillagai fölé
helyezem trónomat,
és az összegyülekezés
hegyén telepszem meg,
messze északon.
14. vers
A magas felhők fölé megyek föl,
és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. vers
Pedig a Seolba szállsz alá,
a sírgödör mélységébe!
16. vers
Akik csak látnak, rád tekintenek,
és elgondolkoznak:
Ez lenne a föld ama háborgatója,
aki királyságokat rendített meg?
17. vers
Aki a földkerekséget pusztasággá tette,
városait lerontotta,
és foglyait nem bocsátotta haza?
18. vers
A népek minden királya
dicsőségben nyugszik,
mindegyik a maga sírjában,
19. vers
de téged messzire dobnak a sírodból,
mint valami hitvány gallyat.
Befednek a meggyilkoltak,
a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók,
mint valami eltaposott holttestet.
20. vers
Nem úgy lesz temetésed, mint nekik,
mert elpusztítottad földedet,
megölted népedet.
Nem emlegetik soha többé
a gonoszok ivadékát.
21. vers
Készítsetek vágóhidat fiainak
atyáik vétkéért,
hogy föl ne keljenek,
ne örököljék e földet,
és ne töltsék be városokkal e föld színét!
22. vers
Fölkelek ellenük,
így szól a Seregek Ura,
és kivágom Babilon nevét és maradékát,
ivadékait és utódait
– ezt mondja az Úr.
23. vers
Sündisznók birtokává
és állóvizek tócsájává teszem,
és elsöpröm a pusztítás söprűjével
– mondja a Seregek Ura.
24. vers
Megesküdött a Seregek Ura,
és azt mondta:
Úgy lesz, ahogy elgondoltam,
úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:
25. vers
összetöröm Asszíriát földemen,
megtaposom hegyeimen,
és eltávozik róluk igája,
terhe eltávozik vállukról.
26. vers
Ez az elvégzett tanács
az egész föld felől,
és ez az a fölemelt kéz
minden nép fölött.
27. vers
Mert a Seregek Ura határozott így,
és ki gátolhatja meg?
Keze föl van emelve,
ki fordíthatja el?
28. vers
Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.
29. vers
Ne örvendj oly nagyon, Filisztea,
hogy eltört a téged verő vesszeje,
mert a kígyó gyökeréből vipera támad,
és gyümölcse repülő sárkány lesz.
30. vers
De a szegények elsőszülöttei legelésznek,
és a szűkölködők biztonságban nyugszanak.
Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki,
és maradékodat megölöm.
31. vers
Jajgass, kapu, kiálts, város!
Rettegj, egész Filisztea,
mert füst jön észak felől,
és nem marad el seregeiből senki sem!
32. vers
Mit kell majd felelni a nép követeinek?
Azt, hogy az Úr vetette meg Sion alapját,
és ott találnak oltalmat népe szegényei.
Könyvek
