Ézsaiás próféta könyve
17. fejezet
1. vers
Jövendölés Damaszkusz ellen.
Íme, Damaszkusz városa elpusztul,
és romhalmazzá lesz.
2. vers
Aróér városait elhagyják,
és a nyájaké lesznek,
amelyek háborítatlanul fognak ott tanyázni.
3. vers
Efraim erődítménye
és Damaszkusz királysága is eltűnik.
Arám maradéka úgy jár,
mint Izráel fiainak dicsősége
– ezt mondja a Seregek Ura.
4. vers
Azon a napon
megfogyatkozik Jákób dicsősége,
és kövér húsa lesoványodik.
5. vers
Úgy lesz, mint amikor
az arató összefogja a gabonát,
és karjával learatja a kalászokat;
olyan lesz, mint amikor
valaki kalászt szed a Refáim völgyében.
6. vers
Csak böngésznivaló marad belőlük,
mint az olajfa megrázásakor:
két-három bogyó az ágak hegyén,
négy-öt a gyümölcsfa lombjai között
– így szól az Úr, Izráel Istene.
7. vers
Azon a napon
Alkotójára tekint az ember,
és szeme Izráel Szentjére néz.
8. vers
Nem tekint az oltárokra,
keze alkotására,
és nem néz azokra,
amiket ujjai csináltak,
a berkekre és a tömjénező oltárokra.
9. vers
Azon a napon
erős városai olyanok lesznek,
mint az elhagyott erdő és a hegytető,
amelyeket elhagytak Izráel fiai előtt,
és pusztasággá lesznek.
10. vers
Mert elfelejtkeztél szabadító Istenedről,
nem emlékeztél meg erős kőszáladról,
ezért ültetsz gyönyörűséges ültetvényeket,
és plántálsz idegen vesszőt beléjük.
11. vers
Amely napon elülteted, körül is keríted,
és reggelre magod virágot hoz,
de nem lesz aratás sebeid
és gyógyíthatatlan fájdalmad napján!
12. vers
Jaj, a sok nép mint zúg!
Úgy zúgnak, mint a tenger zúgása.
Háborognak a népek,
úgy háborognak, mint a hatalmas vizek!
13. vers
Háborognak a népek,
mint sok víz háborgása,
de ha megdorgálja őket, messzire elfutnak.
Elsodródnak, mint polyva
a hegyeken a szél előtt
és mint pozdorja a forgószél előtt.
14. vers
Este rémület száll rájuk,
és mielőtt megvirrad, nem lesznek.
Ez a jutalma pusztítóinknak,
és a sorsa kirablóinknak!
Könyvek
