Ézsaiás próféta könyve
42. fejezet
1. vers
Íme, a szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet lelem.
Lelkemet adtam belé,
törvényt hirdet a népeknek.
2. vers
Nem kiált, nem lármázik,
nem hallatja hangját az utcán.
3. vers
A megrepedt nádat nem töri el,
a pislogó gyertyabelet nem oltja ki,
a törvényt igazán hirdeti.
4. vers
Nem pislog és nem reped meg,
míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön.
Tanítására várnak a szigetek.
5. vers
Így szól Isten, az Úr,
aki az egeket teremtette és kifeszítette,
aki kiterjesztette a földet és ami belőle sarjad,
aki leheletet ad a rajta lakó népnek
és lelket a rajta járóknak:
6. vers
Én, az Úr hívtalak el igazságban. />
Fogom a kezedet, megőrizlek,
és általad leszek szövetségben a néppel,
és világosság leszel a nemzetek számára.
7. vers
Hogy megnyisd a vakok szemét,
hogy kihozd a tömlöcből a foglyokat
és a fogházból a sötétben ülőket.
8. vers
Én vagyok az Úr, ez a nevem,
és dicsőségemet nem adom másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.
9. vers
A régiek, íme, beteljesedtek,
és most újakat hirdetek;
mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek.
10. vers
Énekeljetek az Úrnak új éneket,
dicséretet a föld széleiről,
ti, a tenger hajósai és ami a tengert betölti,
a szigetek és lakóik!
11. vers
Emelje föl szavát a puszta
és annak városai,
a falvak, amelyekben Kédár lakik!
Ujjongjanak a kősziklák lakói,
kiáltsanak a hegyek tetejéről!
12. vers
Adjanak dicsőséget az Úrnak,
és hirdessék dicséretét a szigeteken!
13. vers
Előjön az Úr, mint egy hős,
felindul, mint egy harcos,
kiált, sőt rivall, és erőt vesz ellenségein.
14. vers
Régtől fogva hallgattam,
némán megtartóztattam magam,
de most zihálva nyögök és lihegek,
mint egy szülő asszony.
15. vers
Hegyeket és halmokat pusztítok el,
minden növényzetüket kiszárítom.
A folyókban szigetek keletkeznek,
és tavakat szárítok ki.
16. vers
Olyan úton vezetem majd a vakokat,
amelyet nem ismernek,
olyan ösvényeken is irányítom őket,
amelyek nem ismerősek.
A sötétséget világossággá változtatom előttük
és az egyenetlen földet egyenessé.
Ezeket cselekszem velük,
és nem hagyom el őket.
17. vers
Meghátrálnak, és mélyen megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak,
akik azt mondják az öntött képeknek:
Ti vagytok az isteneink!
18. vers
Ti süketek, halljatok,
és ti vakok, tekintsetek föl és lássatok!
19. vers
Ki vak, ha nem az én szolgám?
És ki olyan süket, mint megbízottam,
akit elbocsátok?
Ki olyan vak, mint a bizalmasom,
és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20. vers
Sokat láttál, de nem gondoltad át.
Nyitva volt a füled, de nem hallottál.
21. vers
Igazságáért tetszett az Úrnak,
hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.*
22. vers
De ezt a népet kirabolták és eltaposták;
bilincsbe verve, tömlöcben vannak mindnyájan,
fogházba zárták őket, prédává lettek,
és nem volt szabadító.
Prédává lettek, és nem volt senki,
aki azt mondta volna: Add vissza!
23. vers
Ki veszi ezt figyelembe közületek,
ki ügyel és ki hallgat oda ezután?
24. vers
Ki adta oda Jákóbot és Izráelt
prédául a fosztogatóknak?
Hát nem az Úr, aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.
25. vers
Ezért árasztotta rájuk heves haragját
és a háború tombolását.
Körülöttük lángolt, de nem értettek belőle,
megégtek tőle, de nem tértek észre!
Könyvek
