Ézsaiás próféta könyve
43. fejezet
1. vers
De most így szól az Úr,
a te Teremtőd, Jákób,
és a te Alkotód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!
2. vers
Mikor vízen mész át, veled vagyok,
és ha folyókon, azok nem borítanak el.
Ha tűzben jársz, nem égsz meg,
a láng nem perzsel meg téged.
3. vers
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izráel Szentje, a te szabadítód.
Váltságul adom érted Egyiptomot,
Kúst és Sebát adom helyetted.
4. vers
Mivel drága vagy a szememben,
becses vagy, és szeretlek,
azért embereket adok helyetted
és népeket az életedért.
5. vers
Ne félj, mert veled vagyok!
Napkeletről visszahozom utódaidat,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6. vers
Azt mondom északnak: „Add ide”,
és délnek: „Ne tartsd vissza!”
Hozd vissza fiaimat a messzeségből
és leányaimat a föld végéről,
7. vers
mindenkit, akit csak nevemről neveznek,
akit dicsőségemre teremtettem,
akit alkottam és készítettem!
8. vers
Hozd ki a vak népet,
amelynek van ugyan szeme,
és amely süket, pedig van neki füle!
9. vers
Gyűljön egybe minden nép,
gyülekezzenek össze a nemzetek!
Ki hirdethet közülük ilyet,
ki tudathatja velünk a régi dolgokat?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e,
hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!
10. vers
Ti vagytok a tanúim, mondja az Úr,
és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek, és higgyetek nekem,
és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem jött létre isten,
és utánam sem lesz soha.
11. vers
Én, én vagyok az Úr,
rajtam kívül nincsen szabadító!
12. vers
Én megmondtam,
és elhoztam a szabadulást;
én hirdettem ki,
nem valamely idegen isten köztetek,
és ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
hogy én Isten vagyok.
13. vers
Kezdettől fogva csak én vagyok,
és nincs, aki kezemből kimentsen;
ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?
14. vers
Így szól az Úr,
a megváltótok, Izráel Szentje:
Tiértetek küldöttem el Bábelbe,
és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket
a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.
15. vers
Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,
Izráel teremtője, királyotok.
16. vers
Így szól az Úr,
aki utat készít a tengeren
és ösvényt a hatalmas vizeken,
17. vers
aki kihozott szekeret és lovat,
sereget és vitézt;
együtt hevernek ott, nem kelnek föl,
kialudtak, elhamvadtak,
mint a gyertyabél.
18. vers
Ne emlékezzetek a régiekről,
ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!
19. vers
Íme, én újat cselekszem.
Most készül, hát nem tudjátok még?
Igen, utat készítek a pusztában,
és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.
20. vers
A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és struccok,
mert vizet fakasztok a pusztában,
folyóvizeket a kietlenben,
hogy inni adjak választott népemnek.
21. vers
A népnek, amelyet magamnak alkottam,
hogy hirdesse dicséretemet.
22. vers
És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób,
hanem megfáradtál irányombam, Izráel!
23. vers
Nem adtad nekem
égőáldozatul bárányaidat,
és véresáldozataiddal
nem dicsőítettél engem.
Nem nekem szolgáltál ételáldozattal,
és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.
24. vers
Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat,
és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével;
csak bűneiddel terheltél,
vétkeiddel fárasztottál engem.
25. vers
Én, én vagyok,
aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért,
és bűneidről nem emlékezem meg!
26. vers
Juttasd eszembe,
vitassuk meg egymással,
mondd el ügyedet,
hogy igazold magad!
27. vers
Már első atyád is vétkezett,
és tanítóid elpártoltak tőlem.
28. vers
Ezért én is tisztátalanná tettem
a szentély fejedelmeit,
veszedelemre adtam Jákóbot
és gyalázatra Izráelt.
Könyvek
