Ézsaiás próféta könyve
37. fejezet
1. vers
Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhába öltözött, és bement az Úr házába.
2. vers
Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sebnát, a kancellárt és a papok zsákruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámóc fiához, a prófétához.
3. vers
Azt mondták neki: Így szól Ezékiás: „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek napja ez a nap, mert szülésig jutottak a fiak, de nincs erő a szüléshez!
4. vers
Talán meghallja az Úr, a te Istened Rabsaké beszédét, akit ide küldött ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és talán megtorolja azokat a beszédeket, amelyeket meghallott az Úr, a te Istened. Te pedig imádkozz a maradékért, amely még megvan!”
5. vers
Így mentek el Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
6. vers
Ézsaiás ekkor azt mondta nekik: Így szóljatok uratoknak: „Ezt mondja az Úr: Ne félj azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszíriai király szolgái szidalmaztak engem!
7. vers
Íme, én olyan lelket adok beléje, hogy hírt hallva, visszatérjen országába, és saját országában kard által ejtem el őt.”
8. vers
Rabsaké pedig visszatért, de az asszíriai királyt már Libna ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.
9. vers
Az ugyanis Tirháká, Kús királya felől azt a hírt hallotta: „Eljött, hogy harcoljon ellened.” Ezt hallva követeket küldött Ezékiáshoz, e szavakkal:
10. vers
Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, amikor ezt gondolod: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!
11. vers
Hiszen hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országgal: eltörölték őket. Vajon te hogyan szabadulhatnál meg?
12. vers
Hát megszabadították-e isteneik azokat a népeket, amelyeket elődeim elpusztítottak? Gózánt, Háránt, Recefet és Telasszárban Eden fiait?
13. vers
Hol van Hamát királya és Arpád királya, Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivva?”
14. vers
Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, kiterítette Ezékiás az Úr előtt,
15. vers
és így könyörgött Ezékiás az Úrhoz:
16. vers
Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
17. vers
Fordítsd hozzám füledet, Uram, és hallgass meg, nyisd ki, Uram, szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib minden beszédét, amelyeket az élő Isten káromlására üzent!
18. vers
Bizony, Uram, Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket,
19. vers
és tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai: fa és kő. Ezért pusztíthatták el azokat.
20. vers
Most azonban, Uram, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy egyedül csak te vagy Isten, Uram!
21. vers
Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mivel könyörögtél hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,
22. vers
ezt a beszédet mondja felőle az Úr:
Megvet téged, gúnyt űz belőled
Sion szűz leánya,
fejét rázza mögötted
Jeruzsálem leánya.
23. vers
Kit káromoltál és szidalmaztál,
ki ellen emeltél szót,
kire tekintettél oly kevélyen?
Izráel Szentjére!
24. vers
Szolgáid által
káromoltad az Urat, és ezt mondtad:
Töméntelen harci szekeremmel
fölmentem a hegyek magaslatára
és a Libánon csúcsára,
kivágtam magas cédrusait,
válogatott ciprusait,
és följutottam legmagasabb csúcsára
és dús erdejébe!
25. vers
Kutat ástam, és vizet ittam,
lábammal taposva kiszárítom
Egyiptomban a Nílus minden folyóvizét.
26. vers
Hát nem hallottad,
hogy régtől fogva elhatároztam,
kezdettől elterveztem ezt,
most pedig véghez viszem,
hogy puszta kőrakássá,
rommá legyenek a megerősített városok?
27. vers
Lakóik ereje ellankadt,
megrendültek, megszégyenültek,
és olyanok lettek, mint a mezei növény
és a gyönge fűszál, mint háztetőn a fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent volna!
28. vers
Tudok arról, ha ülsz, ha mész, ha jössz,
és hogy miként lázongsz ellenem.
29. vers
Mivel lázongsz ellenem,
és mert kevélységed fülembe jutott,
horgot vetek orrodba és zablát a szádba,
és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél!
30. vers
Ez legyen a jel számodra: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben ami abból sarjad, de a harmadik évben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek, és ehetitek gyümölcsét!
31. vers
Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
32. vers
Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és akik megmenekültek, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt véghez.
33. vers
Azért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem vonul ellene pajzzsal, és töltést sem emel ellene.
34. vers
Azon az úton tér vissza, amelyen idejött, a városba nem jön be, azt mondja az Úr.
35. vers
Megoltalmazom ezt a várost és megszabadítom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.
36. vers
Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel az emberek fölkeltek, íme, mindenfelé halottak voltak!
37. vers
Ekkor fölkerekedett Szanhérib, Asszíria királya, hazatért, és Ninivében maradt.
38. vers
Egyszer aztán, amikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer karddal levágták, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Észarhaddón uralkodott utána.
Könyvek
