Ézsaiás próféta könyve
32. fejezet
1. vers
Íme, igazságosan uralkodik
a király,
és a fejedelmek törvényesen kormányoznak.
2. vers
Mindegyik olyan lesz,
mint rejtek a szél ellen,
mint oltalom zivatar ellen,
mint patakok a száraz vidéken,
mint nagy kőszál árnyéka a szomjazó földön.
3. vers
Nem lesz zárva többé a látók szeme,
és a hallók füle figyelni fog.
4. vers
A hebehurgyák szíve fölfogja a tudományt,
és a dadogók nyelve gyorsan és világosan szól.
5. vers
Nem nevezik többé a bolondot
nemesnek,
és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6. vers
Mert a bolond csak bolondot beszél,
és szívében aljasságot forral,
hogy istentelenséget cselekedjék,
és tévelygést hirdessen az Úr ellen,
hogy az éhező lelkét éhen hagyja,
és a szomjazó italát elvegye.
7. vers
A csalárdnak csalárdak az eszközei,
álnokságot tervel,
hogy hazug beszéddel
elveszítse az alázatosokat,
még ha a szegény igazat szólna is.
8. vers
De a nemes lelkű nemes dolgokat tervel,
és meg is marad a nemes dolgok mellett.
9. vers
Ti gondtalan asszonyok,
keljetek föl, halljátok szavam,
és ti, elbizakodott leányzók,
vegyétek fületekbe beszédemet!
10. vers
Szűk esztendő múltán
megháborodtok, ti elbizakodottak,
mert véget ér a szüret,
és gyümölcsszedés sem lesz.
11. vers
Reszkessetek, ti gondtalanok,
rettenjetek meg, ti elbizakodottak!
Vetkőzzetek mezítelenre,
és övezzétek föl ágyékotokat zsákruhával.
12. vers
Verjétek melleteket a szép mezőkért,
a termő szőlőkért,
13. vers
népem földjéért,
melyet tüske és tövis vert föl,
és az örvendező városért
és minden örömteli házért.
14. vers
A paloták elhagyottak lesznek,
a város zaja elnémul,
a torony és bástya barlanggá lesz örökre,
ahol kedvére él a vadszamár,
és nyájak legelésznek.
15. vers
Míg végül kiöntetik ránk
a lélek a magasból,
és a puszta termőfölddé lesz,
a termőföld pedig erdőnek látszik.
16. vers
A pusztában jogosság lakik,
és igazság honol a termőföldeken.
17. vers
Az igazság műve békesség,
és az igazság nyugalmat
és biztonságot munkál mindörökké.
18. vers
Békés hajlékban fog lakni népem,
biztonságos sátrakban,
gondtalan nyugalomban.
19. vers
De jégeső hull, és ledől az erdő,
és a város a mélybe süllyed!
20. vers
Boldogok vagytok ti,
akik mindenütt víz mellett vethettek,
és szabadjára engedhetitek
az ökrök és szamarak lábát!
Könyvek
