Ézsaiás próféta könyve

47. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Szállj le, és ülj a porba,

Babilon szűz leánya!

Ülj a földre királyi trón nélkül,

káldeusok leánya,

mert nem hívnak többé téged

gyöngének és elkényeztetettnek!


2. vers

Vedd a kézimalmot, és őrölj lisztet!

Fedd föl fátyladat, emeld föl a hosszú ruhát,

fedd föl combodat, és úgy menj át a folyókon!


3. vers

Fölfedik mezítelenségedet,

látható lesz szégyened!

Bosszút állok,

és nem kímélek senkit! –


4. vers

így szól Megváltónk.

Seregek Ura az ő neve, Izráel Szentje!


5. vers

Ülj csendben, és menj ki a sötétbe,

káldeusok leánya,

mert nem hívnak többé téged

országok úrnőjének!


6. vers

Fölgerjedtem népem ellen,

elvetettem örökségemet,

és kezedbe adtam őket.

Nem voltál irgalmas hozzájuk,

az öregre nehéz igát vetettél!


7. vers

Azt gondoltad: Örökre úrnő maradok!

Nem is gondoltál ezekre,

és nem számoltál a végével.


8. vers

Most azért halld meg ezt, te bujálkodó,

aki biztonságban laktál,

és azt mondtad szívedben:

Én vagyok, és nincs más kívülem,

nem leszek özvegy,

és nem ismerem meg a gyermektelenséget!


9. vers

De mind a kettő eljön rád

nagyon hamar, egyazon napon:

teljes súlyával rád nehezedik

a gyermektelenség és özvegység,

hasztalan a sok varázslás

és a sok igéző szó.


10. vers

Gonoszságodban bíztál,

és azt gondoltad: Nem lát senki engem!

Bölcsességed és tudományod csalt meg téged,

mert azt gondoltad szívedben:

Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!


11. vers

Ezért eljön rád a gonosz,

amely ellen nem tudsz ellenszert,

és romlással sújt le rád,

amelyet ki nem engesztelhetsz.

Hirtelen jön rád a pusztulás,

nem is tudod, mikor.


12. vers

Állj hát elő igéző szózataiddal

és varázslatod sokaságával,

amellyel ifjúságodtól fogva vesződtél;

talán segíthetsz valamit,

talán elriaszthatod a veszedelmet!


13. vers

Belefáradtál tanácsaid sokaságába.

Nos, álljanak elő és mentsenek meg

az ég vizsgálói, akik a csillagokat nézik,

akik újhold napján előre megmondják,

hogy mi következik rád!


14. vers

Íme, olyanok lesznek, mint a tarló,

tűz emészti meg őket,

nem mentik meg életüket a lángból,

még parázs sem marad belőlük melegedéshez,

sem tűz, amelyet körül lehet ülni!


15. vers

Így jársz majd azokkal, akikkel vesződtél,

és akikkel ifjúságodtól fogva kereskedtél.

Elfutnak, mindegyik a maga útján,

nem segít neked senki!

Fejezetek:


Könyvek