Ézsaiás próféta könyve
64. fejezet
1. vers
Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál,
hogy megrendüljenek előtted a hegyek!
Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét,
és fölforralja a tűz a vizet, />
úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek,
hogy reszkessenek előtted a népek,
2. vers
mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél,
amelyeket nem vártunk; leszálltál,
és a hegyek megrendültek előtted.
3. vers
Kezdettől fogva soha
senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott,
sem szemével nem látott más Istent kívüled,
aki így cselekszik azzal, aki őt várja.
4. vers
Elébe mész annak, aki örvendezik,
és igazságosan cselekszik,
és rád gondol útjaidon.
Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk.
Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!
5. vers
Mindnyájan olyanok lettünk,
mint a tisztátalanok,
és minden igazságunk olyan,
mint a beszennyezett ruha.
Elhervadunk mindnyájan,
mint a fa lombja,
és álnokságaink, mint a szél,
elsöpörnek bennünket!
6. vers
Nincs, aki segítségül hívná nevedet,
aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna,
mert elrejtetted előlünk arcodat,
és álnokságaink miatt megolvasztottál minket.*
7. vers
És most, Uram, Atyánk vagy te,
mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk,
kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8. vers
Ne haragudj túlságosan, Uram,
és ne emlékezz örökké álnokságainkra!
Íme, tekints ránk,
mindnyájan a te néped vagyunk.
9. vers
Szent városaid pusztává lettek:
pusztasággá lett Sion,
Jeruzsálem pedig kietlenné.
10. vers
Szentséges és ékes házadat,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz perzselte föl.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
11. vers
Hát még ezután is
visszafogod magadat, Uram?
Hallgatsz, és így gyötörsz bennünket?
Könyvek
