Ézsaiás próféta könyve
7. fejezet
1. vers
Történt pedig a Júda királyának, Áháznak napjaiban, aki Jótámnak, Uzzijjá fiának a fia volt, hogy eljött Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy megostromolja, de nem tudták bevenni.
2. vers
Hírül vitték ezt Dávid házának, és jelentették: Arám egyesült Efraimmal! Erre úgy reszketni kezdett a király szíve és népének szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
3. vers
De az Úr azt mondta Ézsaiásnak: Menj ki, te és a fiad, Seárjásúb Áház elé a Felső-tó csatornájának végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vivő útra,
4. vers
és mondd meg neki: Vigyázz, és légy nyugodt, ne félj! Ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt, Recínnek, az aráminak és Remaljá fiának fölgerjedt haragja miatt!
5. vers
Mert gonoszt tervelt ki ellened Arám, Efraim és Remaljá fia, ezt mondva:
6. vers
Menjünk Júda ellen, félemlítsük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá fölötte Tábal fiát.
7. vers
De az Úr Isten így szól:
Nem valósul meg, és nem úgy lesz!
8. vers
Mert Arám feje Damaszkusz,
és Damaszkusz feje Recín,
és még hatvanöt esztendő,
és elpusztul Efraim,
és nem lesz többé nép.
9. vers
Efraim feje pedig Samária,
és Samária feje Remaljá fia.
Ha nem hisztek,
bizony nem maradtok meg!
10. vers
Azután így szólt az Úr Áházhoz:
11. vers
Kérj jelt Istenedtől, az Úrtól, kérj a mélységből vagy föntről a magasból!
12. vers
Mikor azután Áház így szólt: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat!”,
13. vers
akkor azt mondta a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég, hogy embereknek okoztok bosszúságot, még Istenemet is bosszantjátok?
14. vers
Ezért maga az Úr ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.
15. vers
Vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt elvetni és a jót választani.
16. vers
Mert mielőtt e gyermek megtanulná elvetni a gonoszt és a jót választani, pusztává lesz az a föld, amelynek két királyától reszketsz.
17. vers
Az Úr pedig oly napokat fog hozni rád, népedre és atyád házára, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elszakadt Júdától: elhozza Asszíria királyát.
18. vers
Azon a napon füttyent az Úr
a legyeknek Egyiptom folyóvize mellett
és a méheknek Asszíria földjén,
19. vers
s mind eljönnek, és letelepszenek
a mély völgyekben, a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbokron és minden legelőn.
20. vers
Azon a napon leborotválja az Úr
a folyamon túl bérelt borotvával,
Asszíria királya által a fejet és a lábak szőrét,
sőt a szakállt is levágja.
21. vers
Azon a napon mindenki
csak egy fejőstehenet és két juhot tart,
22. vers
de a sok tej miatt vajat eszik:
mert vajat és mézet eszik,
aki csak megmaradt e földön.
23. vers
Azon a napon minden helyet,
ahol ezer szőlőtő ezer sékelt ért,
tövis és gaz ver föl.
24. vers
Nyilakkal és íjjal jár ott az ember,
mivel tövis és gaz veri föl az egész földet.
25. vers
Sőt a hegyekre sem mennek föl,
ahol azelőtt kapáltak,
mert félni fognak a tövistől és a gaztól.
Mindez ökrök legelője lesz,
és juhok járnak rajta.
Könyvek
