Ézsaiás próféta könyve
34. fejezet
1. vers
Jöjjetek ide, népek, és halljátok,
figyeljetek, nemzetek!
Hallja meg a föld és ami betölti,
e földkerekség és minden szülötte!
2. vers
Mert haragszik az Úr minden népre,
és megharagudott minden seregükre.
Elpusztítja, halálra adja őket.
3. vers
A meggyilkoltak temetetlenül hevernek,
tetemeik bűze fölszáll,
és hegyek olvadnak meg vérük miatt.
4. vers
Elporlad az ég minden serege,
összegöngyölődik az ég, mint egy könyvtekercs;
és lehull minden serege,
miként lehull a szőlő levele
és a fügefáról a hervadó lomb.
5. vers
Mert megrészegült kardom az égben,
és íme, leszáll ítéletül Edómra,
a pusztulásra szánt népre.
6. vers
Az Úr kardja tiszta vér,
megmártva kövérjében,
bárányok és bakok vérében,
a kosok veséjének kövérjében.
Mert áldozatot tart az Úr Bocrában
és nagy öldöklést Edóm földjén.
7. vers
A bivalyok is elhullanak velük
és az ökrök a bikákkal,
és vértől részegedik meg a földjük,
és poruk zsíros a kövérjétől.
8. vers
Mert ez az Úr bosszúállásának napja,
a fizetség esztendeje Sion perében.
9. vers
Patakjai szurokká változnak,
és pora kénkővé,
és földje is égő szurokká lesz.
10. vers
Sem éjjel, sem nappal nem alszik ki,
örökké gomolyog füstje,
nemzedékről nemzedékre pusztán marad,
többé senki sem megy át rajta.
11. vers
Pelikán és sündisznó birtoka lesz az,
bagoly és holló lesz lakója,
pusztaságot mér ott a mérőkötél
és sivárságot a mérőón.*
12. vers
Nemesei nem választanak többé királyt,
és minden fejedelme semmivé lesz.
13. vers
Palotáit gaz veri föl,
bástyáit csalán és bogáncs.
Sakálok hajléka és struccok lakhelye lesz.
14. vers
Ott találkozik a vadmacska a hiénával,
és a kísértet társára talál.
Csak ott nyugszik meg az éji boszorkány,
és ott lel nyughelyet magának.
15. vers
Oda rak fészket a bagoly,
tojásait költi, és gondozza az árnyékban,
ott gyűlnek össze a sasok:
az anyamadár párjával.
16. vers
Keressétek majd meg
az Úr könyvében, és olvassátok:
egy sem fog hiányozni ezek közül,
sem egyik, sem a másik nem marad el.
Mert szája parancsolta ezt,
és lelke gyűjti össze őket!
17. vers
Ő vetett sorsot köztük,
és keze mérte ki azt nekik mérőkötéllel.
Örökre az övék lesz az,
nemzedékről nemzedékre ott laknak.
Könyvek
