Ézsaiás próféta könyve
38. fejezet
1. vers
Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az Úr: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”
2. vers
Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az Úrhoz.
3. vers
Ezt mondta: Ó, Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.
4. vers
Ekkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz:
5. vers
Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet.
6. vers
Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!
7. vers
Ez lesz a jel számodra az Úrtól, hogy teljesíti az Úr, amit mondott:
8. vers
Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9. vers
Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.
10. vers
Azt gondoltam:
Hát életem közepén
kell alászállanom a Seol kapuihoz,
megfosztva többi évemtől?
11. vers
Azt gondoltam:
nem látom már az Urat,
az Urat az élők földjén,
nem látok többé embert a világ lakói közül.
12. vers
Porsátramat lebontják,
és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát.
Fölgöngyölöm életemet, mint a takács,
hiszen levágott a fonalról engem.
Reggeltől estig végzel velem!
13. vers
Reggelig nyugton vártam,
de úgy összetörte minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez velem!*
14. vers
Csipogtam, mint a fecske meg a daru,
nyögtem, mint a galamb,
szemem a magasba meredt.
Uram, le vagyok sújtva, szabadíts meg!
15. vers
Mit mondjak? Mert szólt hozzám,
és meg is tette, amit mondott!
Csendesen élem le éveimet
lelkem keserűsége miatt!*
16. vers
Uram! Azáltal él minden,
és csak abban van lelkem élete,
hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!*
17. vers
Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség,
és te szereteteddel kivontad lelkemet
a pusztulás verméből,
és hátad mögé vetetted minden bűnömet!
18. vers
Mert nem a Seolban magasztalnak téged,
és nem a halottak dicsőítenek,
nem a sírverembe szállók
reménykednek hűségedben!
19. vers
Aki él, csak aki él, az dicsőít téged,
mint ma én!
Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.*
20. vers
Megszabadított engem az Úr,
ezért énekeljünk lantpengetéssel
életünk minden napján az Úr házában!
21. vers
Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
22. vers
Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az Úr házába?
Könyvek
