Ézsaiás próféta könyve
48. fejezet
1. vers
Halljátok meg ezt, Jákób háza,
akiket Izráelről neveznek,
és akik Júda forrásából származtok,
akik az Úr nevére esküsztök,
és Izráel Istenét emlegetitek,
de nem híven és nem igazán!
2. vers
A szent városról nevezik magukat,
és Izráel Istenére támaszkodnak,
akinek Seregek Ura a neve!
3. vers
Előre megjelentettem azt, ami eddig történt,
szám hirdette és tudatta azokat,
gyorsan véghez vittem, bekövetkeztek.
4. vers
Mert tudtam, hogy konok vagy,
és nyakadon vasból vannak az inak,
homlokod pedig érc.
5. vers
Ezért előre megjelentettem neked,
mielőtt bekövetkezett,
tudtodra adtam, hogy ne mondhasd azt:
Faragott képem tette ezeket,
bálványom és öntött képem parancsolta ezeket.
6. vers
Hallottad már, és most lásd meg mindezt!
Bizonyságot teszel-e hát róla?
Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled,
titkolt dolgokat, amelyekről nem tudtál.
7. vers
Most teremtettem azokat, nem régen.
Ezelőtt nem hallottál felőlük,
így nem mondhatod azt: Íme, tudtam róla.
8. vers
Nem is hallottad, nem is tudtad,
füled sem volt nyitva régóta.
Tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy,
anyád méhétől fogva pártütőnek hívnak.
9. vers
De nevemért késleltettem haragomat,
és dicsőségemért fékeztem magamat
veled szemben, hogy ki ne irtsalak.
10. vers
Íme, megtisztítottalak,
de nem úgy, mint az ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.*
11. vers
Önmagamért, önmagamért cselekszem.
Hogyan szentségteleníthetnétek meg? />
Dicsőségemet másnak nem adom!
12. vers
Hallgass rám, Jákób
és Izráel, én elhívottam!
Én vagyok az első és az utolsó.
13. vers
Hiszen kezem fektette le e föld alapját,
és jobbom terjesztette ki az egeket,
ha szólítom őket, mind előállnak.
14. vers
Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok:
ki jelentette meg közülük e dolgokat?
Az, akit az Úr szeret, elvégzi akaratát Bábelen,
és karja a káldeusokon lesz.*
15. vers
Én, én szóltam, és el is hívtam őt,
elhoztam őt, és szerencsés lesz az útja.
16. vers
Közeledjetek hozzám, halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nem titokban szóltam,
amióta ez történik, itt vagyok!
És most elküldött engem
az én Uram, az Úr, és lelkét adta.
17. vers
Így szól az Úr,
a te Megváltód, Izráel Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki hasznosra tanítalak,
és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
18. vers
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Olyan volna békességed, mint a folyóvíz,
és igazságod, mint a tenger hullámai.
19. vers
Annyi utódod lenne,
mint a tenger homokja,
és méhednek annyi gyümölcse lenne,
mint a porszem.
Neve nem veszne ki,
és nem pusztulna el arcom elől.
20. vers
Menjetek ki Bábelből,
fussatok el Káldeából!
Ujjongó hangon jelentsétek meg,
tudassátok ezt, és terjesszétek
a föld végső határáig!
Mondjátok: Megváltotta az Úr
szolgáját, Jákóbot.
21. vers
Nem szomjaznak,
még ha pusztaságon vezeti is át őket.
Vizet fakaszt nekik a kősziklából,
meghasítja a sziklát, és víz
ömlik belőle.
22. vers
Nincs békesség
– így szól az Úr – az istenteleneknek!
Könyvek
