Ézsaiás próféta könyve
22. fejezet
1. vers
Jövendölés a látomás völgye ellen.
Mi lelt, hogy mindnyájan
fölmentetek a házak tetejére?
2. vers
Te lármával teli, zajos város,
örvendező város,
elesettjeidet nem fegyverrel ölték meg,
és nem harcban hullottak el!
3. vers
Hadnagyaid íjlövés nélkül
mind elszaladtak, de elfogták őket.
Mind megkötözték,
akiket csak megtaláltak közületek,
bár messzire akartak futni.*
4. vers
Ezért azt mondom:
Ne nézzetek rám, hadd keseregjek sírva!
Ne siessetek vigasztalni engem
népem leányának romlása fölött.
5. vers
Mert rémület, eltiprás
és zavar napja jön az Úrtól,
a Seregek Urától a látomás völgyére:
ledől a kőfal,
és kiáltás hangzik a hegyek felé.*
6. vers
Élám fölveszi a tegezt,
és jön harci szekéren
emberekkel és lovasokkal,
Kir pedig előszedi a pajzsot.*
7. vers
Kedves völgyeid
megtelnek harci szekerekkel,
és lovasok nyomulnak a kapu felé.
8. vers
Félretolják Júda védelmét,
és azon a napon az Erdő-házának fegyverzetére figyelsz.
9. vers
Meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
10. vers
Számba veszitek Jeruzsálem házait, és leromboltok néhány házat, hogy a kőfalat megerősíthessétek.
11. vers
Víztárolót csináltok a két kőfal között a Régi-tó vizének, de nem tekintetek arra, aki ezt cselekedte, és nem látjátok meg, aki régen elvégezte ezt!
12. vers
Az Úr, a Seregek Ura
azon a napon sírásra és gyászolásra,
kopaszra nyírásra és zsákruhaöltésre hív.
13. vers
De ehelyett, íme, vigasság és öröm van,
állatokat ölnek, juhokat vágnak,
húsevés és borivás van:
együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14. vers
Kijelentette a fülemnek a Seregek Ura:
Nem kaptok bocsánatot erre a bűnre,
míg csak meg nem haltok
– így szól az Úr, a Seregek Ura.
15. vers
Így szól az Úr, a Seregek Ura: Eredj, menj el a főemberhez, Sebnához, a királyi palota intézőjéhez, és mondd meg neki:
16. vers
„Mi jogod van itt, és ki engedte meg neked, hogy sírt vágass itt magadnak? Magas helyen vágatod sírodat, és sziklába vésetsz hajlékot magadnak!
17. vers
Íme, az Úr erősen megragad, ó, ember, és elhajít téged erős hajítással.
18. vers
Összegöngyöl, mint egy gombolyagot, elhajít, mint egy labdát, nagyon messzi földre. Ott halsz meg, oda jutnak dicsőséges szekereid, te, urad házának gyalázata!
19. vers
Kivetlek tisztségedből, és lerántalak hivatalodból.
20. vers
Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijjá fiát,
21. vers
köntösödbe öltöztetem, öveddel megerősítem, és kezébe adom hatalmadat. Ő lesz atyja Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22. vers
Az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja.
23. vers
Beverem őt biztos helyre, mint a szöget, és dicsőséges lesz trónja atyja házában.
24. vers
Őrá függesztik atyja házának minden dicsőségét: utódait és ivadékait, a legkisebb edényt is az ivóedényektől az összes korsóig.
25. vers
Azon a napon – azt mondja a Seregek Ura – kiesik a szög, amelyet biztos helyre vertek, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik, mert az Úr szólt.”
Könyvek
