Ézsaiás próféta könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Jövendölés a látomás völgye ellen.

Mi lelt, hogy mindnyájan

fölmentetek a házak tetejére?


verse #2

Te lármával teli, zajos város,

örvendező város,

elesettjeidet nem fegyverrel ölték meg,

és nem harcban hullottak el!


verse #3

Hadnagyaid íjlövés nélkül

mind elszaladtak, de elfogták őket.

Mind megkötözték,

akiket csak megtaláltak közületek,

bár messzire akartak futni.*


verse #4

Ezért azt mondom:

Ne nézzetek rám, hadd keseregjek sírva!

Ne siessetek vigasztalni engem

népem leányának romlása fölött.


verse #5

Mert rémület, eltiprás

és zavar napja jön az Úrtól,

a Seregek Urától a látomás völgyére:

ledől a kőfal,

és kiáltás hangzik a hegyek felé.*


verse #6

Élám fölveszi a tegezt,

és jön harci szekéren

emberekkel és lovasokkal,

Kir pedig előszedi a pajzsot.*


verse #7

Kedves völgyeid

megtelnek harci szekerekkel,

és lovasok nyomulnak a kapu felé.


verse #8

Félretolják Júda védelmét,

és azon a napon az Erdő-házának fegyverzetére figyelsz.


verse #9

Meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.


verse #10

Számba veszitek Jeruzsálem házait, és leromboltok néhány házat, hogy a kőfalat megerősíthessétek.


verse #11

Víztárolót csináltok a két kőfal között a Régi-tó vizének, de nem tekintetek arra, aki ezt cselekedte, és nem látjátok meg, aki régen elvégezte ezt!


verse #12

Az Úr, a Seregek Ura

azon a napon sírásra és gyászolásra,

kopaszra nyírásra és zsákruhaöltésre hív.


verse #13

De ehelyett, íme, vigasság és öröm van,

állatokat ölnek, juhokat vágnak,

húsevés és borivás van:

együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!


verse #14

Kijelentette a fülemnek a Seregek Ura:

Nem kaptok bocsánatot erre a bűnre,

míg csak meg nem haltok

– így szól az Úr, a Seregek Ura.


verse #15

Így szól az Úr, a Seregek Ura: Eredj, menj el a főemberhez, Sebnához, a királyi palota intézőjéhez, és mondd meg neki:


verse #16

„Mi jogod van itt, és ki engedte meg neked, hogy sírt vágass itt magadnak? Magas helyen vágatod sírodat, és sziklába vésetsz hajlékot magadnak!


verse #17

Íme, az Úr erősen megragad, ó, ember, és elhajít téged erős hajítással.


verse #18

Összegöngyöl, mint egy gombolyagot, elhajít, mint egy labdát, nagyon messzi földre. Ott halsz meg, oda jutnak dicsőséges szekereid, te, urad házának gyalázata!


verse #19

Kivetlek tisztségedből, és lerántalak hivatalodból.


verse #20

Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijjá fiát,


verse #21

köntösödbe öltöztetem, öveddel megerősítem, és kezébe adom hatalmadat. Ő lesz atyja Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.


verse #22

Az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja.


verse #23

Beverem őt biztos helyre, mint a szöget, és dicsőséges lesz trónja atyja házában.


verse #24

Őrá függesztik atyja házának minden dicsőségét: utódait és ivadékait, a legkisebb edényt is az ivóedényektől az összes korsóig.


verse #25

Azon a napon – azt mondja a Seregek Ura – kiesik a szög, amelyet biztos helyre vertek, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik, mert az Úr szólt.”

Chapters:


Books