Ézsaiás próféta könyve

Chapters:

… 4 5 6 7 8 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verse #1

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzzijjá király, láttam az Urat magasra emelt trónon ülve, és palástja betöltötte a templomot.

verse #2

Szeráfok álltak fölötte, mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel az arcát fedte be, kettővel a lábait, kettővel pedig repült.

verse #3

Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsőségével teljes az egész föld!

verse #4

Az ajtó küszöbei megrendültek a kiáltó hangjától, és a ház megtelt füsttel.

verse #5

Akkor azt mondtam: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!

verse #6

És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.

verse #7

Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva.

verse #8

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!

verse #9

Ő így szólt:

Menj, és mondd meg e népnek:

Hallván halljatok, és ne értsetek,

s látván lássatok, de ne ismerjetek!

verse #10

Kövérítsd meg e nép szívét,

dugd be a fülét, és kösd be a szemét:

ne lásson szemével, ne halljon fülével,

ne értsen szívével, hogy meg ne térjen,

és meg ne gyógyuljon!

verse #11

Erre én így szóltam: Meddig tart ez, Uram?

Ő így felelt: Míg a városok el nem pusztulnak,

és lakatlanná nem lesznek,

a házakban pedig nem lesz ember,

a föld pedig puszta nem lesz.

verse #12

Az Úr messze elveti az embert,

és nagy pusztaság lesz a földön.

verse #13

Ha marad még rajta egy tized,

újra elpusztul az is.

De ahogy a cserfának és a tölgyfának

megmarad a tönkje kivágás után:

a tönkjük szent mag lesz!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66