Ézsaiás próféta könyve

chapter 44


Chapters:


verse #1

De most hallgass rám, szolgám,

Jákób és Izráel, akit kiválasztottam!


verse #2

Így szól az Úr, a te Teremtőd és Alkotód,

az, aki anyád méhétől fogva megsegít:

Ne félj, szolgám, Jákób,

Jesurún, akit kiválasztottam!


verse #3

Mert vizet árasztok a szomjas földre

és folyóvizeket a szárazra.

Kiöntöm lelkemet utódaidra

és áldásomat csemetéidre.


verse #4

Növekednek, mint fű a víz mellett

és mint fűzfák a vízfolyásoknál.


verse #5

Az egyik ezt mondja: „Az Úré vagyok”,

a másik Jákób nevét emlegeti.

Amaz a kezére írja: „Az Úré vagyok”,

és dicsekedve említi Izráel nevét.


verse #6

Így szól az Úr,

Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura:

Én vagyok az első és az utolsó,

rajtam kívül nincs Isten!


verse #7

Ki olyan, mint én? Szóljon!

Jelentse be, és tárja elém,

hogy mi történt attól kezdve,

mióta réges-rég népeket teremtettem,

és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.*


verse #8

Ne féljetek és ne rettegjetek!

Hát nem mondtam meg,

és nem jelentettem be előre?

Ti vagytok a tanúim!

Van-e Isten rajtam kívül?

Nincs kőszál, nem tudok róla!


verse #9

A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek.


verse #10

Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit?


verse #11

Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.


verse #12

A kovács kalapácsot fog: dolgozik a szénnel, pöröllyel alakítja a szobrot, és erős karjával megmunkálja. Aztán megéhezik, ereje elfogy, ha nem iszik vizet, elfárad.


verse #13

Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában.


verse #14

Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.


verse #15

Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte.


verse #16

Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet!


verse #17

Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem!


verse #18

Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.


verse #19

Nem gondolja meg, nincs tudása és értelme, hogy azt mondaná: Felét tűzben égettem el, és kenyeret sütöttem parazsánál, majd húst sütöttem és megettem. Maradékából pedig utálatosságot csinálok, és leborulok egy fatuskó előtt?


verse #20

Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezette megcsalt szíve, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt ne mondja: Hát nem hazugságra támaszkodtam?*


verse #21

Emlékezz meg ezekről, Jákób,

mert az én szolgám vagy, Izráel,

én alkottalak, az én szolgám vagy,

Izráel! Nem feledlek el.


verse #22

Eltöröltem álnokságaidat, mint a felleget,

és bűneidet, mint a felhőt.

Térj énhozzám, mert megváltottalak!


verse #23

Ujjongjatok, egek, mert véghez vitte az Úr,

kiáltsatok, földnek mélységei,

ujjongva énekeljetek, hegyek és erdő

és benne minden fa!

Mert megváltotta az Úr Jákóbot,

és megdicsőíti magát Izráelben.


verse #24

Így szól az Úr,

megváltód és formálód anyád méhétől fogva:

Én vagyok az Úr, aki mindezt megcselekszem.

Egyedül feszítettem ki az egeket,

és egymagam tettem szilárddá a földet.


verse #25

Én vagyok, aki megrontom a hazugok jeleit,

és bolonddá teszem a varázslókat,

megszégyenítem a bölcseket,

és tudományukat bolondsággá teszem.


verse #26

Én vagyok, aki beteljesíti szolgája beszédét,

és véghez viszi követei tanácsát,

aki így szól Jeruzsálemről: „Lakjanak benne!”,

és Júda városairól:

„Épüljenek föl, mert helyreállítom romjait!”


verse #27

Aki azt mondja a mélységnek:

„Száradj ki!”, és: „Kiapasztom folyóvizeidet!”


verse #28

Én vagyok, aki azt mondja Círusról:

„Pásztorom ő”,

és véghez viszi minden szándékomat,

amikor ezt mondja Jeruzsálemről:

„Épüljön föl”,

és a templomról: „Rakják le alapjait!”

Chapters:


Books