Ézsaiás próféta könyve

chapter 65


Chapters:


verse #1

Engedtem, hogy megkeressenek azok,

akik nem is kérdeztek;

hagytam, hogy megtaláljanak azok,

akik nem is kerestek.

Ezt mondtam: Íme, itt vagyok.

Itt vagyok annak a népnek,

amely nem hívta segítségül nevemet.*


verse #2

Egész nap kitártam kezemet

a pártütő nép felé,

amely nem a jó úton jár,

hanem saját gondolatai szerint.


verse #3

A nép felé, amely szemtől szembe

szüntelen ingerel engem,

kertekben áldozik,

és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.


verse #4

Sírok közt üldögél,

és az éjszakát titkos helyeken tölti,

disznóhúst eszik,

és förtelmes leves van tálaiban.


verse #5

Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám,

mert szent vagyok neked!

E nép olyan, mint a füst az orromban,

mint a szüntelen égő tűz.


verse #6

Íme, föl van írva színem előtt:

nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik.

Mielőbb megfizetek nekik!


verse #7

Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt

– így szól az Úr –,

akik a hegyeken tömjéneztek,

és a halmokon csúfoltak meg engem,

visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.


verse #8

Így szól az Úr:

Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között,

azt mondják: „Ne veszítsd el,

mert áldás van benne!”,

ekként cselekszem szolgáimmal is:

nem veszítem el mindnyájukat.


verse #9

Utódot sarjasztok Jákóbból

és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz.

Választottaim fogják birtokolni,

és szolgáim laknak majd ott!


verse #10

A Sáron nyájak legelőjévé lesz,

az Ákór völgye pedig a jószág pihenőhelyévé

népem számára, amely engem keres.


verse #11

Titeket pedig, akik az Urat elhagytátok,

akik elfeledkeztetek szent hegyemről,

titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt,

a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,


verse #12

titeket kard alá számlállak,

és mindnyájan leborultok,

hogy levágjanak benneteket.

Mert hívtalak, de nem feleltetek,

szóltam, és nem hallottátok meg.

Gonoszt cselekedtetek szememben,

és azt választottátok, amit nem szeretek.


verse #13

Azért így szól az Úr Isten:

Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek,

íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok,

íme, szolgáim örvendeznek,

de ti megszégyenültök.


verse #14

Íme, szolgáim vigadoznak,

és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában,

megtört lélekkel fogtok jajgatni.


verse #15

Átok gyanánt használják majd

választottaim hátrahagyott neveteket.

Így öl meg titeket az én Uram, az Úr!

Szolgáinak pedig más nevet ad.*


verse #16

Hogy aki áldást mond e földön,

az az igaz Isten által mondjon áldást,

és aki esküszik e földön,

az az igaz Istenre esküdjék,

mert feledésbe merül a régi nyomorúság,

és eltűnik szemem elől.


verse #17

Mert íme, új egeket és új földet teremtek,

nem emlékeznek a régiekre,

eszébe sem jut senkinek.


verse #18

Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké

azoknak, amiket teremtek.

Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem

és népét örömre.


verse #19

Vigadok Jeruzsálem fölött,

és örvendek népemnek,

és nem hallatszik ott többé

siralom és kiáltás hangja!


verse #20

Nem lesz ott többé olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem vénember,

aki napjait be nem töltötte volna,

mert a legifjabb is százéves korában hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

az átkozottnak számít.


verse #21

Házakat építenek, és laknak is bennük,

szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.


verse #22

Nem úgy építenek,

hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek,

hogy más egye gyümölcsét.

Mert népem élete

olyan hosszú lesz, mint a fáké,

és kezük munkáját élvezik választottaim.


verse #23

Nem fáradnak hiába,

nem szerencsétlenségre szülnek,

mivel az Úr áldottainak utódai ők,

és ivadékaik megmaradnak.*


verse #24

Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok,

még beszélnek, és én már meghallgattam.


verse #25

A farkas és a bárány együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem ártanak és nem pusztítanak

sehol szent hegyemen – így szól az Úr.

Chapters:


Books