chapter 25
Uram, te vagy Istenem,
magasztallak, dicsérem nevedet,
mert csodát cselekedtél,
rég elgondolt tanácsod hűség és igazság.
Mert kőrakássá tetted a várost,
rommá a megerősített várost,
az idegenek palotáját.
Nem lesz többé város, soha nem épül föl.
Ezért áldanak téged az erős népek,
és félnek téged a könyörtelen népek városai.
Mert erőssége vagy a gyöngének,
erőssége szorongattatásában a szegénynek.
Oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőség ellen,
mert az erőszakosok haragja olyan,
mint a kőfalrontó szélvész,
mint a hőség a száraz földön.
Megalázod az idegenek háborgását,
s mint a felleg árnyéka a hőséget,
úgy elnémítod a szívtelenek énekét.
A Seregek Ura minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból.
E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított, a takarót, amely befödött minden nemzetet;
elnyeli a halált örökre. Az Úr, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt.
Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az Úr, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, Móábot pedig eltapossák saját földjén, ahogyan a szalmát a trágyalébe tapossák.
Széttárja ott a kezét, ahogy széttárja az úszó, hogy ússzék, de az Úr megalázza kevélységét és keze csalárdságát.
Magas falaid erősségét lerontja, a földre dönti, és porig alázza.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66