Ézsaiás próféta könyve

Chapters:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

verse #1

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén:

Erős városunk van,

szabadítása kőfalként

és bástyaként szolgál!

verse #2

Nyissátok ki a kapukat,

hogy bevonuljon az igaz nép,

amely megőrizte hűségét.

verse #3

Akinek szíve rád támaszkodik,

megőrzöd azt teljes békében,

mert benned bízik.

verse #4

Bízzatok az Úrban örökké,

mert Úr, az Úr örök kőszálunk.

verse #5

Mert ő letaszította a magasban lakókat,

megalázta a kevély várost,

földre tiporta, és porba döntötte.*

verse #6

Láb tapodja azt, a szegények lába,

a szűkölködők léptei!

verse #7

Az igaznak ösvénye egyenes,

te egyengeted az igaz ember útját.

verse #8

Benned reméltünk ítéleted ösvényén is,

ó, Uram! Neved és emlékezeted után vágyott a lelkünk!

verse #9

Lelkem utánad vágyódik éjszaka,

egész lelkemmel téged kereslek.

Mert ha ítéleteid megjelennek a földön,

igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

verse #10

Ha kegyelmet nyer a gonosz,

nem tanul igazságot,

az igaz földön is hamisságot cselekszik,

és nem nézi az Úr méltóságát.

verse #11

Uram! Magasba emelted kezedet,

de nem látják!

De látni fogják néped iránti buzgó szerelmedet,

és megszégyenülnek,

tűz emészti meg ellenségeidet.

verse #12

Uram! Te adsz nekünk békességet,

hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk.

verse #13

Urunk, Istenünk!

Más urak parancsoltak nekünk,

de csak a te nevedről emlékezünk meg!

verse #14

Akik meghaltak, nem élnek,

az árnyak nem kelnek föl:

ezért büntetted meg és veszítetted el őket,

még emlékezetüket is eltörölted.

verse #15

Megszaporítottad e népet, Uram!

Megszaporítottad e népet,

megdicsőítetted magadat,

és mindenfelé kiterjesztetted

az ország határát.

verse #16

Ó, Uram! A szorongattatásban

téged kerestek,

és halkan imádságot mondtak,

mikor rajtuk volt ostorod.*

verse #17

Olyanok voltunk előtted, Uram,

mint a várandós asszony,

aki közel van a szüléshez:

vajúdik, s fölkiált fájdalmában.

verse #18

Mint várandósak vajúdtunk,

de csak szelet szültünk:

nem hoztunk szabadulást e földnek,

és nem születtek lakói a föld kerekségének.

verse #19

Megelevenednek halottaid,

és holttestük föltámad.

Serkenjetek föl és ujjongjatok,

akik a porban laktok,

mert harmatotok a napkeltének harmata,

és a föld visszaadja az árnyakat!

verse #20

Menj be, népem, menj be szobáidba,

és zárd be ajtóidat magad után!

Rejtőzz el egy rövid szempillantásig,

míg elmúlik az Úr haragja!

verse #21

Mert íme, kijön helyéről az Úr,

hogy megbüntesse a föld lakóinak álnokságát.

Föltárja a föld a vért,

és nem takarja be többé a megölteket.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66