Ézsaiás próféta könyve
26. fejezet
1. vers
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén:
Erős városunk van,
szabadítása kőfalként
és bástyaként szolgál!
2. vers
Nyissátok ki a kapukat,
hogy bevonuljon az igaz nép,
amely megőrizte hűségét.
3. vers
Akinek szíve rád támaszkodik,
megőrzöd azt teljes békében,
mert benned bízik.
4. vers
Bízzatok az Úrban örökké,
mert Úr, az Úr örök kőszálunk.
5. vers
Mert ő letaszította a magasban lakókat,
megalázta a kevély várost,
földre tiporta, és porba döntötte.*
6. vers
Láb tapodja azt, a szegények lába,
a szűkölködők léptei!
7. vers
Az igaznak ösvénye egyenes,
te egyengeted az igaz ember útját.
8. vers
Benned reméltünk ítéleted ösvényén is,
ó, Uram! Neved és emlékezeted után vágyott a lelkünk!
9. vers
Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
egész lelkemmel téged kereslek.
Mert ha ítéleteid megjelennek a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
10. vers
Ha kegyelmet nyer a gonosz,
nem tanul igazságot,
az igaz földön is hamisságot cselekszik,
és nem nézi az Úr méltóságát.
11. vers
Uram! Magasba emelted kezedet,
de nem látják!
De látni fogják néped iránti buzgó szerelmedet,
és megszégyenülnek,
tűz emészti meg ellenségeidet.
12. vers
Uram! Te adsz nekünk békességet,
hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk.
13. vers
Urunk, Istenünk!
Más urak parancsoltak nekünk,
de csak a te nevedről emlékezünk meg!
14. vers
Akik meghaltak, nem élnek,
az árnyak nem kelnek föl:
ezért büntetted meg és veszítetted el őket,
még emlékezetüket is eltörölted.
15. vers
Megszaporítottad e népet, Uram!
Megszaporítottad e népet,
megdicsőítetted magadat,
és mindenfelé kiterjesztetted
az ország határát.
16. vers
Ó, Uram! A szorongattatásban
téged kerestek,
és halkan imádságot mondtak,
mikor rajtuk volt ostorod.*
17. vers
Olyanok voltunk előtted, Uram,
mint a várandós asszony,
aki közel van a szüléshez:
vajúdik, s fölkiált fájdalmában.
18. vers
Mint várandósak vajúdtunk,
de csak szelet szültünk:
nem hoztunk szabadulást e földnek,
és nem születtek lakói a föld kerekségének.
19. vers
Megelevenednek halottaid,
és holttestük föltámad.
Serkenjetek föl és ujjongjatok,
akik a porban laktok,
mert harmatotok a napkeltének harmata,
és a föld visszaadja az árnyakat!
20. vers
Menj be, népem, menj be szobáidba,
és zárd be ajtóidat magad után!
Rejtőzz el egy rövid szempillantásig,
míg elmúlik az Úr haragja!
21. vers
Mert íme, kijön helyéről az Úr,
hogy megbüntesse a föld lakóinak álnokságát.
Föltárja a föld a vért,
és nem takarja be többé a megölteket.
Könyvek
