Ézsaiás próféta könyve
44. fejezet
1. vers
De most hallgass rám, szolgám,
Jákób és Izráel, akit kiválasztottam!
2. vers
Így szól az Úr, a te Teremtőd és Alkotód,
az, aki anyád méhétől fogva megsegít:
Ne félj, szolgám, Jákób,
Jesurún, akit kiválasztottam!
3. vers
Mert vizet árasztok a szomjas földre
és folyóvizeket a szárazra.
Kiöntöm lelkemet utódaidra
és áldásomat csemetéidre.
4. vers
Növekednek, mint fű a víz mellett
és mint fűzfák a vízfolyásoknál.
5. vers
Az egyik ezt mondja: „Az Úré vagyok”,
a másik Jákób nevét emlegeti.
Amaz a kezére írja: „Az Úré vagyok”,
és dicsekedve említi Izráel nevét.
6. vers
Így szól az Úr,
Izráel királya és megváltója, a Seregek Ura:
Én vagyok az első és az utolsó,
rajtam kívül nincs Isten!
7. vers
Ki olyan, mint én? Szóljon!
Jelentse be, és tárja elém,
hogy mi történt attól kezdve,
mióta réges-rég népeket teremtettem,
és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.*
8. vers
Ne féljetek és ne rettegjetek!
Hát nem mondtam meg,
és nem jelentettem be előre?
Ti vagytok a tanúim!
Van-e Isten rajtam kívül?
Nincs kőszál, nem tudok róla!
9. vers
A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek.
10. vers
Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit?
11. vers
Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.
12. vers
A kovács kalapácsot fog: dolgozik a szénnel, pöröllyel alakítja a szobrot, és erős karjával megmunkálja. Aztán megéhezik, ereje elfogy, ha nem iszik vizet, elfárad.
13. vers
Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában.
14. vers
Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.
15. vers
Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte.
16. vers
Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet!
17. vers
Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem!
18. vers
Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.
19. vers
Nem gondolja meg, nincs tudása és értelme, hogy azt mondaná: Felét tűzben égettem el, és kenyeret sütöttem parazsánál, majd húst sütöttem és megettem. Maradékából pedig utálatosságot csinálok, és leborulok egy fatuskó előtt?
20. vers
Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezette megcsalt szíve, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt ne mondja: Hát nem hazugságra támaszkodtam?*
21. vers
Emlékezz meg ezekről, Jákób,
mert az én szolgám vagy, Izráel,
én alkottalak, az én szolgám vagy,
Izráel! Nem feledlek el.
22. vers
Eltöröltem álnokságaidat, mint a felleget,
és bűneidet, mint a felhőt.
Térj énhozzám, mert megváltottalak!
23. vers
Ujjongjatok, egek, mert véghez vitte az Úr,
kiáltsatok, földnek mélységei,
ujjongva énekeljetek, hegyek és erdő
és benne minden fa!
Mert megváltotta az Úr Jákóbot,
és megdicsőíti magát Izráelben.
24. vers
Így szól az Úr,
megváltód és formálód anyád méhétől fogva:
Én vagyok az Úr, aki mindezt megcselekszem.
Egyedül feszítettem ki az egeket,
és egymagam tettem szilárddá a földet.
25. vers
Én vagyok, aki megrontom a hazugok jeleit,
és bolonddá teszem a varázslókat,
megszégyenítem a bölcseket,
és tudományukat bolondsággá teszem.
26. vers
Én vagyok, aki beteljesíti szolgája beszédét,
és véghez viszi követei tanácsát,
aki így szól Jeruzsálemről: „Lakjanak benne!”,
és Júda városairól:
„Épüljenek föl, mert helyreállítom romjait!”
27. vers
Aki azt mondja a mélységnek:
„Száradj ki!”, és: „Kiapasztom folyóvizeidet!”
28. vers
Én vagyok, aki azt mondja Círusról:
„Pásztorom ő”,
és véghez viszi minden szándékomat,
amikor ezt mondja Jeruzsálemről:
„Épüljön föl”,
és a templomról: „Rakják le alapjait!”
Könyvek
