Ézsaiás próféta könyve
33. fejezet
1. vers
Jaj neked, pusztító,
akit még nem pusztítottak el,
te csalárd, akit még nem csaltak meg!
Ha bevégzed a pusztítást,
el fogsz pusztulni,
ha készen leszel csalárdságoddal,
téged fognak megcsalni.
2. vers
Uram, könyörülj rajtunk!
Benned remélünk,
légy erősségünk reggelenként,
és szabadítónk a szorongatás idején!
3. vers
Dörgő szózatodtól elfutnak a népek,
ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.*
4. vers
Összegyűjtik zsákmányotokat,
ahogy a sáska gyűjtöget,
úgy ugranak rá,
ahogyan a szöcske ugrik.*
5. vers
Magasztos az Úr, mert magasságban lakik,
betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.
6. vers
Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben,
bölcsességben és tudományban,
az Úr félelme lesz a kincse.*
7. vers
Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak,
a béke követei keservesen sírnak.
8. vers
Puszták az országutak,
az utakon már nem jár senki.
Megszegte a szövetséget,
lenézte a városokat,
nem gondolt az emberrel!
9. vers
Sír és elhervad a föld,
megszégyenült, fonnyadozik a Libánon.
Olyan lett Sárón, mint a puszta,
lombja vesztett a Básán és a Karmel.
10. vers
Most fölkelek – így szól az Úr –,
most föltámadok, fölemelkedem!
11. vers
Szalmát fogantok,
polyvát szültök, dühötök tűz,
amely megemészt benneteket.
12. vers
A népek égetett mésszé lesznek,
levágott tövisekké,
amelyek tűzben hamvadnak el.
13. vers
Halljátok meg, ti távol lakók,
mit cselekedtem,
ismerjétek meg, ti közel valók,
az én hatalmamat!
14. vers
Megrettentek a bűnösök Sionban,
félelem fogja el az istenteleneket:
ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel,
ki lakhat közülünk örökös hőséggel?
15. vers
Aki igazságban jár,
és egyenesen beszél,
aki megveti a zsarolt nyereséget,
aki kezével elhárítja
és nem fogadja el a megvesztegetést,
aki bedugja a fülét,
hogy ne halljon a vérontásról,
és szemét befogja,
hogy ne lásson gonoszságot:
16. vers
az ilyen magasságban lakik,
kőszál a bástyája,
kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.
17. vers
A királyt ékességében látja a szemed,
és látod a tágas országot.
18. vers
Szíved a rettentő múltra gondol:
hol van az összeíró, hol az adószedő,
hol a tornyok összeírója?
19. vers
Nem látod többé az arcátlan népet,
a homályos, érthetetlen ajkú népet,
amelynek dadogó nyelvét
nem lehet megérteni.
20. vers
Lásd Siont, ünnepeink városát,
szemed nézze Jeruzsálemet,
a nyugalom hajlékát, a sátrat,
amelyet nem bontanak le,
melynek cövekeit soha nem húzzák ki,
s kötelei sosem szakadnak el.
21. vers
Mert dicsőséges lesz ott nekünk az Úr,
folyók és széles vizek helye lesz az,
amelyeken nem jár evezős hajó,
és nehéz gálya sem vonul át rajta.
22. vers
Mert az Úr a mi bíránk,
az Úr a törvényadónk,
az Úr a királyunk,
ő ment meg bennünket!
23. vers
Meglazulnak köteleid,
nem tartják erősen az árbócrudat,
nem feszítik a vitorlát.
Akkor sok rablott prédát osztanak,
még a sánták is zsákmányt szereznek.
24. vers
Nem mondja egy lakos sem:
„Beteg vagyok”,
a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.
Könyvek
