Ézsaiás próféta könyve
capítulo 33
verso 1
Jaj neked, pusztító,
akit még nem pusztítottak el,
te csalárd, akit még nem csaltak meg!
Ha bevégzed a pusztítást,
el fogsz pusztulni,
ha készen leszel csalárdságoddal,
téged fognak megcsalni.
verso 2
Uram, könyörülj rajtunk!
Benned remélünk,
légy erősségünk reggelenként,
és szabadítónk a szorongatás idején!
verso 3
Dörgő szózatodtól elfutnak a népek,
ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.*
verso 4
Összegyűjtik zsákmányotokat,
ahogy a sáska gyűjtöget,
úgy ugranak rá,
ahogyan a szöcske ugrik.*
verso 5
Magasztos az Úr, mert magasságban lakik,
betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.
verso 6
Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben,
bölcsességben és tudományban,
az Úr félelme lesz a kincse.*
verso 7
Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak,
a béke követei keservesen sírnak.
verso 8
Puszták az országutak,
az utakon már nem jár senki.
Megszegte a szövetséget,
lenézte a városokat,
nem gondolt az emberrel!
verso 9
Sír és elhervad a föld,
megszégyenült, fonnyadozik a Libánon.
Olyan lett Sárón, mint a puszta,
lombja vesztett a Básán és a Karmel.
verso 10
Most fölkelek – így szól az Úr –,
most föltámadok, fölemelkedem!
verso 11
Szalmát fogantok,
polyvát szültök, dühötök tűz,
amely megemészt benneteket.
verso 12
A népek égetett mésszé lesznek,
levágott tövisekké,
amelyek tűzben hamvadnak el.
verso 13
Halljátok meg, ti távol lakók,
mit cselekedtem,
ismerjétek meg, ti közel valók,
az én hatalmamat!
verso 14
Megrettentek a bűnösök Sionban,
félelem fogja el az istenteleneket:
ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel,
ki lakhat közülünk örökös hőséggel?
verso 15
Aki igazságban jár,
és egyenesen beszél,
aki megveti a zsarolt nyereséget,
aki kezével elhárítja
és nem fogadja el a megvesztegetést,
aki bedugja a fülét,
hogy ne halljon a vérontásról,
és szemét befogja,
hogy ne lásson gonoszságot:
verso 16
az ilyen magasságban lakik,
kőszál a bástyája,
kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.
verso 17
A királyt ékességében látja a szemed,
és látod a tágas országot.
verso 18
Szíved a rettentő múltra gondol:
hol van az összeíró, hol az adószedő,
hol a tornyok összeírója?
verso 19
Nem látod többé az arcátlan népet,
a homályos, érthetetlen ajkú népet,
amelynek dadogó nyelvét
nem lehet megérteni.
verso 20
Lásd Siont, ünnepeink városát,
szemed nézze Jeruzsálemet,
a nyugalom hajlékát, a sátrat,
amelyet nem bontanak le,
melynek cövekeit soha nem húzzák ki,
s kötelei sosem szakadnak el.
verso 21
Mert dicsőséges lesz ott nekünk az Úr,
folyók és széles vizek helye lesz az,
amelyeken nem jár evezős hajó,
és nehéz gálya sem vonul át rajta.
verso 22
Mert az Úr a mi bíránk,
az Úr a törvényadónk,
az Úr a királyunk,
ő ment meg bennünket!
verso 23
Meglazulnak köteleid,
nem tartják erősen az árbócrudat,
nem feszítik a vitorlát.
Akkor sok rablott prédát osztanak,
még a sánták is zsákmányt szereznek.
verso 24
Nem mondja egy lakos sem:
„Beteg vagyok”,
a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.
Libros
