Ézsaiás próféta könyve

capítulo 57

Capítulos:

Az igaz elvész,

és senki sem veszi ezt szívére,

elvétetnek a kegyesek,

és senki sem gondol bele,

hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.*

verso 2

Békességre jut,

az ágyában nyugszik,

aki egyenes úton járt.*

verso 3

De ti gyertek ide, szemfényvesztőnek fiai,

ti házasságtörők és paráznák ivadékai!

verso 4

Ki fölött gúnyolódtok?

Ki ellen tátjátok föl szátokat,

és öltitek ki nyelveteket?

Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei,

a hazugság magva,

verso 5

akiket szenvedély fűt a tölgyfáknál

és minden buja fa alatt,

akik megölitek gyermekeiteket

a völgyekben és a sziklák hasadékainál?

verso 6

A patak sima köveiben van az örökséged,

az a te részed.^{/>

Nekik öntesz ki italáldozatot,

és viszel ételáldozatot,

és én még jó néven vegyem ezeket?}

verso 7

Magasba emelkedő hegyre

helyezted ágyadat,

oda is fölmész áldozatot bemutatni.

verso 8

Az ajtó és az ajtófélfa mögé

tetted bálványjeleidet,

eltávolodtál tőlem, és kitakartad
ágyadat,

aztán belefeküdtél és kiszélesítetted.^{/>

Szövetséget kötöttél velük,

akiknek ágyát szeretted, amerre csak láttad.*}

verso 9

A Molokhoz mentél olajoddal

és bőséges keneteiddel.

Messze földre küldted követeidet,

mélyre le, a Seolig.

verso 10

Nagy utadon elfáradtál,

mégsem mondtad: Mindez hasztalan!

Újra erőre kaptál, és nem lankadtál el.

verso 11

Kitől féltél és rettegtél,

hogy hazudnod kellett,

miért nem emlékeztél meg rólam,

és miért nem gondoltál rám a szívedben?

Vagy azért nem félsz engem,

mert már régóta hallgatok?*

verso 12

Én jelentem ki igazságodat,

de amit teszel, nem használ neked.

verso 13

Ha kiáltasz: szabadítson meg téged

bálványaid sokasága!

A szél mindet elviszi, egy szellő is fölkapja.

De aki hozzám menekül, az örökli a földet,

és birtokba veszi szent hegyemet.

verso 14

Egy hang ezt mondja:

Töltsétek, töltsétek föl, készítsétek az utat,

népem útjából vegyetek el minden buktatót!

verso 15

Mert így szól a magasságos és felséges,

aki örökké él, és akinek szent a neve:

Magasságban és szentségben lakom,

de a megtörttel és alázatos szívűvel is,

hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét,

és megelevenítsem a megtörtek szívét.

verso 16

Mert nem örökké perelek,

és nem haragszom mindvégig,

hiszen elepedne előttem a lélek

és az élők, akiket alkottam.

verso 17

Mert a telhetetlenség vétkéért

haragudtam meg, és megvertem őt,

elrejtőztem és megharagudtam.

Ő pedig elfordult tőlem,

és a saját szíve útján járt.

verso 18

Láttam útjait, és meggyógyítom őt.

Vezetem, és vigasztalást nyújtok

neki és gyászolóinak.

verso 19

Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét.^{/>

Békesség, békesség a távol- és közellévőknek!

Így szól az Úr: Meggyógyítom őt!*}

verso 20

De a hitetlenek olyanok,

mint a háborgó tenger,

amely nem bír megnyugodni,

és amelynek hullámai

iszapot és sarat hánynak ki.

verso 21

Nincs békesség az istenteleneknek,

mondja az én Istenem.