Ézsaiás próféta könyve
capítulo 22
verso 1
Jövendölés a látomás völgye ellen.
Mi lelt, hogy mindnyájan
fölmentetek a házak tetejére?
verso 2
Te lármával teli, zajos város,
örvendező város,
elesettjeidet nem fegyverrel ölték meg,
és nem harcban hullottak el!
verso 3
Hadnagyaid íjlövés nélkül
mind elszaladtak, de elfogták őket.
Mind megkötözték,
akiket csak megtaláltak közületek,
bár messzire akartak futni.*
verso 4
Ezért azt mondom:
Ne nézzetek rám, hadd keseregjek sírva!
Ne siessetek vigasztalni engem
népem leányának romlása fölött.
verso 5
Mert rémület, eltiprás
és zavar napja jön az Úrtól,
a Seregek Urától a látomás völgyére:
ledől a kőfal,
és kiáltás hangzik a hegyek felé.*
verso 6
Élám fölveszi a tegezt,
és jön harci szekéren
emberekkel és lovasokkal,
Kir pedig előszedi a pajzsot.*
verso 7
Kedves völgyeid
megtelnek harci szekerekkel,
és lovasok nyomulnak a kapu felé.
verso 8
Félretolják Júda védelmét,
és azon a napon az Erdő-házának fegyverzetére figyelsz.
verso 9
Meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
verso 10
Számba veszitek Jeruzsálem házait, és leromboltok néhány házat, hogy a kőfalat megerősíthessétek.
verso 11
Víztárolót csináltok a két kőfal között a Régi-tó vizének, de nem tekintetek arra, aki ezt cselekedte, és nem látjátok meg, aki régen elvégezte ezt!
verso 12
Az Úr, a Seregek Ura
azon a napon sírásra és gyászolásra,
kopaszra nyírásra és zsákruhaöltésre hív.
verso 13
De ehelyett, íme, vigasság és öröm van,
állatokat ölnek, juhokat vágnak,
húsevés és borivás van:
együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
verso 14
Kijelentette a fülemnek a Seregek Ura:
Nem kaptok bocsánatot erre a bűnre,
míg csak meg nem haltok
– így szól az Úr, a Seregek Ura.
verso 15
Így szól az Úr, a Seregek Ura: Eredj, menj el a főemberhez, Sebnához, a királyi palota intézőjéhez, és mondd meg neki:
verso 16
„Mi jogod van itt, és ki engedte meg neked, hogy sírt vágass itt magadnak? Magas helyen vágatod sírodat, és sziklába vésetsz hajlékot magadnak!
verso 17
Íme, az Úr erősen megragad, ó, ember, és elhajít téged erős hajítással.
verso 18
Összegöngyöl, mint egy gombolyagot, elhajít, mint egy labdát, nagyon messzi földre. Ott halsz meg, oda jutnak dicsőséges szekereid, te, urad házának gyalázata!
verso 19
Kivetlek tisztségedből, és lerántalak hivatalodból.
verso 20
Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijjá fiát,
verso 21
köntösödbe öltöztetem, öveddel megerősítem, és kezébe adom hatalmadat. Ő lesz atyja Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
verso 22
Az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja.
verso 23
Beverem őt biztos helyre, mint a szöget, és dicsőséges lesz trónja atyja házában.
verso 24
Őrá függesztik atyja házának minden dicsőségét: utódait és ivadékait, a legkisebb edényt is az ivóedényektől az összes korsóig.
verso 25
Azon a napon – azt mondja a Seregek Ura – kiesik a szög, amelyet biztos helyre vertek, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik, mert az Úr szólt.”
Libros
