Ézsaiás próféta könyve
capítulo 7
verso 1
Történt pedig a Júda királyának, Áháznak napjaiban, aki Jótámnak, Uzzijjá fiának a fia volt, hogy eljött Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy megostromolja, de nem tudták bevenni.
verso 2
Hírül vitték ezt Dávid házának, és jelentették: Arám egyesült Efraimmal! Erre úgy reszketni kezdett a király szíve és népének szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
verso 3
De az Úr azt mondta Ézsaiásnak: Menj ki, te és a fiad, Seárjásúb Áház elé a Felső-tó csatornájának végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vivő útra,
verso 4
és mondd meg neki: Vigyázz, és légy nyugodt, ne félj! Ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt, Recínnek, az aráminak és Remaljá fiának fölgerjedt haragja miatt!
verso 5
Mert gonoszt tervelt ki ellened Arám, Efraim és Remaljá fia, ezt mondva:
verso 6
Menjünk Júda ellen, félemlítsük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá fölötte Tábal fiát.
verso 7
De az Úr Isten így szól:
Nem valósul meg, és nem úgy lesz!
verso 8
Mert Arám feje Damaszkusz,
és Damaszkusz feje Recín,
és még hatvanöt esztendő,
és elpusztul Efraim,
és nem lesz többé nép.
verso 9
Efraim feje pedig Samária,
és Samária feje Remaljá fia.
Ha nem hisztek,
bizony nem maradtok meg!
verso 10
Azután így szólt az Úr Áházhoz:
verso 11
Kérj jelt Istenedtől, az Úrtól, kérj a mélységből vagy föntről a magasból!
verso 12
Mikor azután Áház így szólt: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat!”,
verso 13
akkor azt mondta a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég, hogy embereknek okoztok bosszúságot, még Istenemet is bosszantjátok?
verso 14
Ezért maga az Úr ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.
verso 15
Vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt elvetni és a jót választani.
verso 16
Mert mielőtt e gyermek megtanulná elvetni a gonoszt és a jót választani, pusztává lesz az a föld, amelynek két királyától reszketsz.
verso 17
Az Úr pedig oly napokat fog hozni rád, népedre és atyád házára, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elszakadt Júdától: elhozza Asszíria királyát.
verso 18
Azon a napon füttyent az Úr
a legyeknek Egyiptom folyóvize mellett
és a méheknek Asszíria földjén,
verso 19
s mind eljönnek, és letelepszenek
a mély völgyekben, a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbokron és minden legelőn.
verso 20
Azon a napon leborotválja az Úr
a folyamon túl bérelt borotvával,
Asszíria királya által a fejet és a lábak szőrét,
sőt a szakállt is levágja.
verso 21
Azon a napon mindenki
csak egy fejőstehenet és két juhot tart,
verso 22
de a sok tej miatt vajat eszik:
mert vajat és mézet eszik,
aki csak megmaradt e földön.
verso 23
Azon a napon minden helyet,
ahol ezer szőlőtő ezer sékelt ért,
tövis és gaz ver föl.
verso 24
Nyilakkal és íjjal jár ott az ember,
mivel tövis és gaz veri föl az egész földet.
verso 25
Sőt a hegyekre sem mennek föl,
ahol azelőtt kapáltak,
mert félni fognak a tövistől és a gaztól.
Mindez ökrök legelője lesz,
és juhok járnak rajta.
Libros
