Ézsaiás próféta könyve
capítulo 63
verso 1
Ki az, aki Edómból jön,
vörös ruhában, ékes öltözetben,
ereje teljében közeleg Bocrából?
Én, aki igazat szólok,
hatalmam van a szabadításra.
verso 2
Miért vörös az öltözeted,
és a ruhád, mint a borsajtóban taposóé?
verso 3
A borsajtót egyedül tapostam,
a népek közül senki sem volt velem.
Megtiportam őket fölindulásomban,
és széttapostam őket haragomban:
így fröccsent vérük ruhámra,
és egész öltözetemet beszennyeztem.
verso 4
Mert bosszúállás napja volt a szívemben,
és eljött megváltásom esztendeje.
verso 5
Körültekintettem, de nem volt segítő,
álmélkodtam, de nem volt támaszom.
Saját karom segített nekem,
és haragom támogatott!
verso 6
Népeket tapostam meg fölindulásomban,
megrészegítettem őket haragomban,
és kiontottam vérüket a földre!
verso 7
Az Úr kegyelmes tetteiről emlékezem
és az Úr dicséretéről,
mindarról, amit az Úr cselekedett velünk.
Izráel háza iránti nagy jóságáról,
amelyet irgalmasan
és nagy kegyelmében közölt velük.
verso 8
Azt mondta:
Bizony, ők mégis az én népem,
fiaim, akik nem csalnak meg.
És így szabadítójuk lett nekik.
verso 9
Minden szenvedésüket
ő is megszenvedte,
és arcának angyala
szabadította meg őket,
szeretetében és kegyelmében
váltotta meg őket,
fölvette és hordozta őket
a régi idők minden napján.*
verso 10
Ők azonban engedetlenek voltak,
és megszomorították szent lelkét.
Ezért ellenségükké lett, és harcolt ellenük.
verso 11
De megemlékezett népe
Mózes régi napjairól:
hol van, aki a tengerből kihozta őket
nyájának pásztorával? />
Hol van, aki beleárasztotta szent lelkét?
verso 12
Hol van, akinek dicsőséges karja
Mózes jobbjával járt,
aki kettéválasztotta előttük a vizet,
hogy magának örök nevet szerezzen?
verso 13
Átvezette őket a mélységeken,
mint lovat a pusztaságon,
és nem botlottak meg.
verso 14
Mint a jószág,
amely leereszkedik a völgybe,
úgy vitte őket a nyugalomba az Úr lelke. />
Így vezetted népedet,
hogy dicső nevet szerezz magadnak!
verso 15
Tekints alá az égből,
nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából!
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Szíved dobogását és irgalmadat
visszatartod tőlem?
verso 16
Hiszen te vagy a mi Atyánk!
Ábrahám nem tud rólunk,
Izráel nem ismer bennünket.
Uram, te vagy a mi Atyánk,
megváltónk, öröktől fogva ez a neved.
verso 17
Miért engedsz
eltévelyedni minket útjaidról, Uram?
Miért keményíted meg szívünket,
hogy ne féljünk téged?
Fordulj szolgáid felé,
örökséged nemzetségei felé!
verso 18
Szent néped csak kis ideig
birtokolta földjét,
ellenségeink letaposták szentélyedet.
verso 19
Olyanok lettünk,
mint akiken sosem uralkodtál,
mint akiket nem a te nevedről neveznek.
Libros
