Ézsaiás próféta könyve
65. fejezet
1. vers
Engedtem, hogy megkeressenek azok,
akik nem is kérdeztek;
hagytam, hogy megtaláljanak azok,
akik nem is kerestek.
Ezt mondtam: Íme, itt vagyok.
Itt vagyok annak a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.*
2. vers
Egész nap kitártam kezemet
a pártütő nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem saját gondolatai szerint.
3. vers
A nép felé, amely szemtől szembe
szüntelen ingerel engem,
kertekben áldozik,
és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.
4. vers
Sírok közt üldögél,
és az éjszakát titkos helyeken tölti,
disznóhúst eszik,
és förtelmes leves van tálaiban.
5. vers
Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám,
mert szent vagyok neked!
E nép olyan, mint a füst az orromban,
mint a szüntelen égő tűz.
6. vers
Íme, föl van írva színem előtt:
nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik.
Mielőbb megfizetek nekik!
7. vers
Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt
– így szól az Úr –,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon csúfoltak meg engem,
visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.
8. vers
Így szól az Úr:
Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között,
azt mondják: „Ne veszítsd el,
mert áldás van benne!”,
ekként cselekszem szolgáimmal is:
nem veszítem el mindnyájukat.
9. vers
Utódot sarjasztok Jákóbból
és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz.
Választottaim fogják birtokolni,
és szolgáim laknak majd ott!
10. vers
A Sáron nyájak legelőjévé lesz,
az Ákór völgye pedig a jószág pihenőhelyévé
népem számára, amely engem keres.
11. vers
Titeket pedig, akik az Urat elhagytátok,
akik elfeledkeztetek szent hegyemről,
titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt,
a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,
12. vers
titeket kard alá számlállak,
és mindnyájan leborultok,
hogy levágjanak benneteket.
Mert hívtalak, de nem feleltetek,
szóltam, és nem hallottátok meg.
Gonoszt cselekedtetek szememben,
és azt választottátok, amit nem szeretek.
13. vers
Azért így szól az Úr Isten:
Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek,
íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok,
íme, szolgáim örvendeznek,
de ti megszégyenültök.
14. vers
Íme, szolgáim vigadoznak,
és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában,
megtört lélekkel fogtok jajgatni.
15. vers
Átok gyanánt használják majd
választottaim hátrahagyott neveteket.
Így öl meg titeket az én Uram, az Úr!
Szolgáinak pedig más nevet ad.*
16. vers
Hogy aki áldást mond e földön,
az az igaz Isten által mondjon áldást,
és aki esküszik e földön,
az az igaz Istenre esküdjék,
mert feledésbe merül a régi nyomorúság,
és eltűnik szemem elől.
17. vers
Mert íme, új egeket és új földet teremtek,
nem emlékeznek a régiekre,
eszébe sem jut senkinek.
18. vers
Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké
azoknak, amiket teremtek.
Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem
és népét örömre.
19. vers
Vigadok Jeruzsálem fölött,
és örvendek népemnek,
és nem hallatszik ott többé
siralom és kiáltás hangja!
20. vers
Nem lesz ott többé olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem vénember,
aki napjait be nem töltötte volna,
mert a legifjabb is százéves korában hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
az átkozottnak számít.
21. vers
Házakat építenek, és laknak is bennük,
szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.
22. vers
Nem úgy építenek,
hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek,
hogy más egye gyümölcsét.
Mert népem élete
olyan hosszú lesz, mint a fáké,
és kezük munkáját élvezik választottaim.
23. vers
Nem fáradnak hiába,
nem szerencsétlenségre szülnek,
mivel az Úr áldottainak utódai ők,
és ivadékaik megmaradnak.*
24. vers
Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok,
még beszélnek, és én már meghallgattam.
25. vers
A farkas és a bárány együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen – így szól az Úr.
Könyvek
