Ézsaiás próféta könyve

Capitole:

… 8 9 10 11 12 …   ⇤ ← 10 → ⇥

versetul 1

Jaj azoknak,

akik gonosz rendeleteket hoznak,

és a jegyzőknek,

akik elnyomó rendeleteket jegyeznek be,

versetul 2

mert a gyöngéket elriasztják a törvénykezéstől,

és elrabolják népem szegényeinek igazságát.

Az özvegyek prédául lesznek nekik,

az árvák pedig zsákmányul.

versetul 3

De vajon mit fogtok tenni a meglátogatás

és a messziről rátok jövő pusztulás napján?

Kihez futtok segítségért,

és hol hagyjátok dicsőségeteket?

versetul 4

Bizony nem marad más,

mint a foglyok közé esni

vagy a megöltek közé hullani. <sup>/>
Mindezzel még nem múlt el haragja,

és keze még föl van emelve.</sup>

versetul 5

Jaj Asszíriának, haragom botjának,

mert kezében van fölindulásom vesszeje!

versetul 6

Istentelen nemzet ellen küldöm őt,

és haragom népe ellen rendeltem,

hogy prédát szerezzen, zsákmányt ejtsen,

és eltapossa, mint az utca sarát.

versetul 7

De ő nem így vélekedik,

szíve nem így gondolja,

mert szíve szerint pusztítani akar,

és sok népet kigyomlálni.

versetul 8

Mert így szól:

Vezéreim nem mind királyok-e?

versetul 9

Nem járt-e Kalnó ugyanúgy,

mint Karkemis és Hamát,

mint Arpád és Samária

és mint Damaszkusz?

versetul 10

Ahogyan kezem elérte

a bálványok országait,

noha több faragott képük volt,

mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

versetul 11

vagy ahogyan

Samáriával és bálványaival cselekedtem,

úgy cselekszem majd

Jeruzsálemmel és bálványképeivel.

versetul 12

Ezért ha majd befejezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatja az asszíriai király nagyravágyó szívének gyümölcsét és kevély szemének dicsekvését.

versetul 13

Mert azt mondta:

Kezem erejével tettem ezt

és saját bölcsességemmel,

mivel okos vagyok.

Elmozdítottam a népek határait,

kincseiktől megfosztottam őket,

és mint erős, letaszítottam a magasan ülőket.

versetul 14

Kezem elérte a népek kincseit,

mint egy fészket,

és amilyen könnyen elszedik

az elhagyott tojásokat,

úgy foglaltam el az egész földet.

Nem volt senki, aki szárnyát mozdította,

csőrét kinyitotta volna,

vagy csak csipogott volna!

versetul 15

Dicsekszik-e a fejsze

azzal szemben, aki vág vele?

Vagy büszkélkedik-e a fűrész

azzal szemben, aki húzza?

Mintha a bot lengetné azt, aki fölemelte,

és a vessző emelné föl azt, aki nem fából való.

versetul 16

Ezért az Úr, a Seregek Ura

sorvadást bocsát kövéreire,

és dicsősége alatt olyan égés támad,

mint a tűzvész.

versetul 17

Izráel Világossága tűz gyanánt lesz,

és annak Szentje láng gyanánt,

amely ég, és megemészti

egyazon napon a gazt és a tövisét.

versetul 18

Erdejének és kertjének ékességét pedig

testestül-lelkestül megemészti,

és elsorvad, mint egy beteg.

versetul 19

Erdeje fáiból oly kevés marad,

hogy azokat egy gyermek is össze tudja írni.

versetul 20

Azon a napon Izráel maradéka,

és aki megmenekült Jákób házából,

nem támaszkodik többé nyomorgatóira,

hanem az Úrra, Izráel Szentjére

támaszkodik hűségesen.

versetul 21

A maradék megtér,

Jákób maradéka az erős Istenhez.

versetul 22

Mert ha annyi lenne is néped, Izráel,

mint a tenger homokja,

csak a maradéka tér meg.

El van határozva a pusztulás,

kiárad az igazság!

versetul 23

Mert előre elhatározott pusztítást visz véghez az Úr, a Seregek Ura az egész országban.

versetul 24

Azért így szól az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakosa Asszíriától, bár megver téged botjával, és fölemeli rád vesszejét, miként egykor Egyiptom!

versetul 25

Mert még egy kevés idő, és megszűnik fölindulásom, és haragom megemészti őket.

versetul 26

A Seregek Ura ostort emel ellenük, ahogyan leverte Midjánt Óreb kőszikláján, és botját a tenger fölé emeli, mint egykor Egyiptomban.

versetul 27

Azon a napon

lekerül terhe válladról

és igája nyakadról,

a kövérség miatt letörik igája.*

versetul 28

Ajba jön, átvonul Migrónon,

Mikmásznál rakja le harci szerszámait.

versetul 29

Átmennek a szoroson,

Gebában lesz szálláshelyük.

Megrémül Ráma, Saul városa,

Gibea elmenekül.

versetul 30

Kiálts, Gallím leánya,

vedd füledbe, Lais és szegény Anatót!

versetul 31

Madméná menekül,

Gébim lakói mentik övéiket.

versetul 32

Még ma Nóbba megy,

hogy ott megálljon, és öklét rázza

Sion leányának hegye

és Jeruzsálem halma ellen!

versetul 33

De íme, az Úr, a Seregek Ura

levagdalja az ágakat rémítő hatalommal,

a sudár termetűeket kivágja,

és a magasba törőket megalázza.

versetul 34

Fejszével vágja ki az erdő sűrű ágait,

és megdől a Libánon a Hatalmas által.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66