Ézsaiás próféta könyve

capitolul 36


Capitole:


versetul 1

Ezékiás király tizennegyedik esz­tendejében feljött Szanhérib asszír király Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.


versetul 2

Azután Asszíria királya elküldte Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel. Az megállt a Felső-tó folyásánál, amely a Ruhamosók mezejének útjánál van.


versetul 3

Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy, Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás.


versetul 4

Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: „Így szól a nagy király, Asszíria királya: Milyen bizodalom az, amelyre támaszkodsz?


versetul 5

Azt mondom, hogy csak üres beszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz. Hát kiben bízol, hogy ellenem támadtál?


versetul 6

Íme, te Egyiptomban, e megtört nádszálban bízol, pedig aki rá támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik.


versetul 7

Vagy azt mondod nekem: Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk?! Vajon nem ő az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás leromboltatta, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ez előtt az oltár előtt boruljatok le?


versetul 8

Most azért fogadj hát az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovasokat ültetni rájuk.


versetul 9

Hogyan állhatnál ellen egyetlen helytartónak is uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptomban bízol a harci szekerei és lovasai miatt?


versetul 10

Most talán az Úr tudta nélkül jöttem e föld ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Menj ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!”


versetul 11

Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert megértjük azt. Ne szólj hozzánk júdai nyelven, a kőfalon levő hadi nép füle hallatára.


versetul 12

De Rabsaké azt mondta: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a kőfalon ülnek, s akiknek majd veletek együtt kell saját ganéjukat enniük, és vizeletüket inniuk?


versetul 13

Akkor odaállt Rabsaké, és hangosan így kiáltott júdai nyelven: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét!


versetul 14

Ezt mondja a király: Ne hagyjátok, hogy megcsaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.


versetul 15

És ne hagyjátok, hogy Ezékiás az Úrral biztasson titeket, és ezt mondja: Biztos, hogy megszabadít bennünket az Úr, nem kerül ez a város az asszíriai király kezébe!


versetul 16

Ne hallgassatok Ezékiásra, mert azt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki ehet szőlőjéből és olajfájáról, és ihat kútjának vizéből,


versetul 17

amíg el nem jövök, és olyan földre nem viszlek titeket, amilyen a ti földetek: gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.


versetul 18

Nehogy rászedjen titeket Ezékiás e szavakkal: Az Úr megszabadít minket! Megszabadította-e bármelyik nép földjét a maga istene Asszíria királyának a kezéből?


versetul 19

Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Talán bizony megmentették Samáriát a kezemből?


versetul 20

Ezeknek az országoknak az összes istene közül kicsoda az, aki meg tudta szabadítani országát az én kezemből? Hát az Úr megszabadíthatja-e kezemből Jeruzsálemet?


versetul 21

Ők pedig hallgattak, és egy szót sem feleltek, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!


versetul 22

Akkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy és Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és hírül adták neki Rabsaké beszédét.

Capitole:


Cărți